A továbbiakban a hetedik hónap mozgalom elindítójának két kulcsfontosságú teológiai tanításának a bírálatát adom meg. Ahogy William Miller tanítása megítélésénél sem az volt a fő és egyetlen érvem, hogy az általa megjövendölt esemény nem következett be, úgy Snow esetében sem ebből indulok ki. Sőt, a vizsgálat idejére félreteszem azt a megállapításomat is, hogy a hetedik hónap mozgalom tanítása egyenes következménye a millerita tanoknak, és ha ez utóbbiak hamisak, így az előbbi sem lehet igaz. Tehát tételezzük fel, hogy Miller és mozgalma csupán a dátumban tévedett. Ezek után állította tehát Snow, hogy a tíz szűzről szóló példázat (Mt 25:1-13) és a Dán 8:14 összekapcsolása a 3Móz 16-tal adja annak az állításnak az alapját, hogy a Miller által meghatározott 1844. március 21-i időpontot követő fél év múlva, a karaita Nagy Engesztelési Napon, 1844. október 22-én tér vissza Jézus Krisztus. A vizsgálat során szintén nem használom fel azt a tényt, hogy a karaita időpont 1844. szeptember 23. volt.
Az őszi mozgalom tanításának alapját Jézus Krisztus Nagy apokaliptikus beszédét (Mt 24 és párhuzamosai) követő példázatainak egyikéből következtette ki. A tíz szűzről szóló példázat mondanivalójából azon mozzanatot ragadta ki, amely szerint késett a vőlegény egy fél napot, ezért a millerita időpont meghatározáshoz fél évet hozzá kell adni, hogy a helyes dátumhoz jussunk. Hangsúlyoznunk kell, hogy e szerint az üzenet szerint 1844. október 22-én vissza kell térnie Krisztusnak.
Lássuk magát a bibliai szöveget!
Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővették lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt pedig közülük eszes volt, és öt bolond. Akik bolondok voltak, mikor lámpásaikat elővették, nem vittek magukkal olajat, az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vittek az ő edényeikben. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadtak és elaludtak. Éjfélkor pedig kiáltás lett: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe! Akkor felkeltek mindazok a szüzek, és elkészítették az ő lámpásaikat. A bolondok pedig mondták az eszeseknek: Adjatok nekünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásain kialusznak. Az eszesek pedig feleltek, mondván: Netalán nem lenne elegendő nekünk és nektek; menjetek inkább az árushoz, és vegyetek magatoknak. Mikor pedig venni voltak, megérkezett a vőlegény; és akik készen voltak, bementek ő vele a menyegzőbe, és bezárult az ajtó. Később pedig a többi szüzek is megjöttek, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nekünk. Ő pedig felelvén, mondta: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő.Mt 25:1-13
Ez tehát az a bibliai szöveg, amely alapján azt kellene látnunk, hogy fél évet késik Jézus visszajövetele. Feltételezve a nap-év elv használatának jogosságát, a szövegből azt kellene látnunk, hogy a szüzek kimenetele és a vőlegény eljövetele között fél nap telik el.
Valóban így van ez? Maga a szöveg semmit sem mond arról, hogy mikor mentek ki a szüzek. Ez lehetett reggel (ekkor éjfélig háromnegyed nap van), lehetett délben (ekkor fél nap van), és lehetet este (ekkor csupán negyed nap van éjfélig). Nem határozható meg tehát az, hogy mikor mentek ki a szüzek. Ami meghatározható, idői kijelentés, hogy a kiáltás, amely a vőlegény jövetelét volt hivatott bejelenteni, éjfélkor hangzott el. Az is világos, hogy a vőlegény e bejelentés után jött meg, de a szövegből megint nem derül ki, hogy mikor. Csupán annyi derül ki, hogy amikor a balga (bolond) szüzek elmentek, akkor jött el. A fél napos csúszásról szóló tanítást ez a szöveg nem támasztja alá. Elképzelhető, hogy fél napot csúszott a találkozó, ez azonban azt feltételezi, hogy a szüzek valamivel dél után kellett, hogy kimenjenek a találkozóra. Ezt azonban a szöveg sehol sem támasztja alá.
Mit akart ez a szöveg hallgatói számára jelenteni? A példázatban használt szimbólumok rendszere némi bibliaismeret birtokában teljesen világos. A vőlegény Jézus Krisztus, a szüzek, akik várják őt. Miben van különbség? Abban, hogy az egyiknek van olaj a lámpásában, a másiknak azonban nincs. Mit jelentenek ezek a szimbólumok? A lámpás talán a Szentírásra utal, [Vö. például Zsolt 119:105 "Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága."] míg az olaj talán a Szentlélekre. És mire utal az az esemény, hogy a balga szüzek kint maradnak? Arra, hogy a vőlegénnyel való találkozó egyszeri és megismételhetetlen esemény lesz. Azok a szüzek tehát, akik életüket a Szentlélek vezetése alatt, a Szentírással összhangban vezették, bejutottak a mennyegzőre, míg azok, akik csak birtokolták az Igét, de nem volt valódi közösségük Krisztussal, kívül rekedtek. Hallgatói számára ez a példázat tehát nem jelentett egyebet, csak azt, hogy legyenek készen. Ezt erősíti meg az utolsó, összefoglaló mondat is: "Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljön." [Mt 25:13] Ez az eset is megerősíti az a bibliaértelmezési alapszabályt, amely szerint a példázat hasonlatanyagára nem szabad teológiát építeni!
Ez az érvelés nem volt ismeretlen a Hetedik Hónap Mozgalom idejében sem. Ellen Gould White így ír erről az időszakról:
A határozott időpont hirdetése minden csoportból nagy ellenállást váltott ki, a szószéken álló igehirdetőktől le a legvakmerőbb, mennyet kihívó bűnösig. “Senki sem ismeri a napot és órát”, hangoztatta az álszent igehirdetőktől a legpiszkosabb szájú gúnyolódókig mindenki. Egyik sem fogadta el a tanítást és a dorgálást azoktól, akik az évre mutattak, mikor hitük szerint a jövendölés időszakai lejárnak, és a jelekre, amelyek Krisztust közelinek, sőt ajtó előtt állónak mutatták. A nyáj sok pásztora, noha állítólag szerették Jézust, azt mondták, hogy nincsenek ellene Krisztus jövetele hirdetésének, de ellenzik a határozott időpontot.EW 233-234. o.
A fenti idézetből csupán egy dolgot emelnék ki: az “álszent igehirdetők és a legpiszkosabb szájú gúnyolódók” ugyanazt mondták, mint Jézus. És hogy mennyire fontosnak tartotta Jézus ezt a kijelentését, semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy a tíz szűz példázata után a Mt 25:13-ban gyakorlatilag megismétli azt, amit már az előzőekben elmondott, például a Mt 24:36-ban, Mt. 24:44-ben vagy az okos és gonosz szolga példázatában (Mt 24:45-51). Valószínűleg azért, hogy a tanítványai el ne felejtsék…
Ezek szerint nem csak most, jóval az események után, hanem a kortársak között is felmerült a gyanú, hogy nem biblikus a hetedik hónap mozgalom üzenete. Mindenesetre a fentiek alapján elmondhatjuk, hogy a tíz szűzről szóló példázat nem támasztja alá azt a kijelentést, hogy Jézus Krisztus második adventjének időpontját egy eredetileg 1843/44-re meghirdetett időponthoz képest egy fél évvel későbbre kell tenni.
A másik bizonyíték, amely a Snow-féle üzenetet hivatott volna alátámasztani, az a Dán 8:14 és a 3Móz 16. fejezetének összekapcsolása képezi az alapját. E szerint a Dán 8:14-ben lejátszódó "szenthely megtisztítása" esemény kulcsa a 3Móz 16-ban leírt Nagy Engesztelési Nap. Ebből következik, hogy ez az esemény a Nagy Engesztelési Napon, tehát 1844 október 22-én következik be. Nézzük meg a dánieli igéket, egy kicsit bővebb szövegkörnyezettel:
És azok közül egyből egy kis szarv támadt, és nagyon megnőtt délre, napkeletre és a kívánatos föld felé. És megnőtt mind az ég seregéig, és földre vetett némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodta. És a seregek fejedelméig növekedett, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattatott az ő szentségének helye. És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van. És hallottam egy szentet szólni: és mondta egyik szent annak, aki szólt: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? S a szent hely és a sereg meddig tapostatik? És mondta nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.Dán 8:9-14
Már Miller úgy értelmezte, hogy a szenthely megtisztításával leírt esemény, az a Föld tűz általi elpusztítására és Jézus Krisztus második adventjére utal. Az értelmezés ezen tartalmához Snow sem nyúlt hozzá. Ellenben az idői kijelentéshez igen: véleménye szerint itt a 3Móz 16. fejezetében leírt Nagy Engesztelési Nap eseményéhez kell igazodnunk.
A 3Móz 16 leírja a pontos eseményeit a Jom Kippurnak. Ennek az ünnepnek az volt az értelme, hogy amikor egy izraelita vétett a mózesi parancsolat ellen, a Sátorhoz és a paphoz ment bűnbocsánatért, valamilyen áldozatot bemutatva. Az áldozat vérét a Sátorra hintették - adventista értelmezés szerint mintegy a Sátorra hárítva az elkövetett bűnöket. A bűnök azonban nem maradtak örökké a Sátoron, évenként egyszer a főpap megfelelő szertartási rendben megtisztította azt. Ezek után figyeljük meg újra a fenti igerészt!
Az Dánielnél szereplő szenthelyre nem a hívő nép megbánt bűnei kerültek fel. Azt egy kis szarvval bemutatott hatalom/személy tette tönkre és szentségtelenítette meg. A reggeli és esti áldozatokat is megszűntette, megszüntetve a szenthely igazi rendeltetését. Tehát az itt szereplő Sátor - bibliai értelemben, a mózesi törvénynek megfelelően - nem üzemel! Hogyan lehetséges akkor, hogy a 3Móz 16-ban szereplő eseményként kell értékelnünk az utolsó igeverset?! Ha jogi értelemben úgy kerülnek fel a bűnök erre a szenthelyre, hogy a kis szarv azt megtapossa, elhányja, megszünteti az áldozatot stb., akkor Mózes rendelkezése sem volt helyes: ha egy izraelita vétett a mózesi parancsolatok ellen, a fentiek értelmében nem alázatosan, és nem áldozattal kellet volna közelednie a Sátorhoz, hanem szét kellett volna rombolnia azt, meg kellett volna ölni papjait stb.! Ismétlem tehát: ha az utolsó igeversben azért kell megtisztítani a szenthelyet, mert a kis szarv elhányta, akkor az nem lehet a 3Móz 16-ban leírt Nagy Engesztelés Nap eseménye. És ha ez így van, akkor nem lehet arra hivatkozni sem, hogy Jézus Krisztusnak 1844 október 22-én, a karaita Jom Kippur ünnepén kell visszatérnie a Földre.
Samuel S. Snow és a Hetedik Hónap Mozgalom óriási teológiai hibát követett el, amikor a Bibliára hivatkozva, a tíz szűz példázata, és a Dán 8:14 és 3Móz 16. alapján azt állította, hogy Jézus Krisztus második adventje 1844. október 22-én bekövetkezik. Állításuk a Biblia alapján még akkor is cáfolható, és elvetendő, ha Miller tanait és a nap-év elvet elfogadjuk. Ezek alapján tehát nem kell arra a történelmi tényre sem hivatkoznunk, hogy 1844. október 22-én nem következett be az általuk megjósolt esemény.