A Miller-mozgalomban mint egy búvópatak jelent meg a hetedik hónap mozgalom még 1843 február 16-án, amikor Samuel S. Snow publikálta azon nézetét, hogy a 2300 éves prófétai időszak a zsidó év hetedik hónapjának 10. napján ér véget. (Nagy Engesztelési Nap, Jom Kippur) Az első csalódás (1844 márc. 21) előtt nem igazán vette őt komolyan senki, azután azonban ismét reflektorfénybe került.
A hűséges csalódottakat – akik nem értették meg, hogy Uruk miért nem jött el – az Úr nem hagyta sötétben. Ismét Bibliájukhoz vezette őket, hogy kutassák át a jövendölés időszakait. Az Úr elvette kezét az évszámokról s a hiba magyarázatot lelt. Látták, hogy a jövendölés időszakai 1844-ig értek, s hogy a bizonyítékok, melyet a jövendölés időszakainak 1843-as lezárására hirdettek, valójában 1844-es végződést bizonyítanak.EW 236. o.Miller és társai először azt hitték, hogy a 2300 nap 1844 tavaszán ér véget, holott a prófécia ennek az évnek az őszét jelölt meg. E félreértés miatt azok, akik a korábbi időpontban várták az Urat, csalódtak és elbizonytalanodtak. Ez azonban a legkevésbé sem csökkentette annak az érvnek az érvényességét, amely szerint a 2300 nap 1844-ben ér véget, és a szenthely megtisztításával ábrázolt nagyszerű eseménynek akkor kell megtörténnie.[GC] 329. o.
Samuel S. Snow az 1843 februári cikkében még nem határozta meg pontosan az időpontot, csak annyit mondott, hogy a hetedik hónap tizedik napjára, a Nagy Engesztelési Napra esik Jézus Krisztus visszajövetele. Később azonban egy régi karaita naptár segítségével 1844 október 22-t jelölte meg Jézus Krisztus visszajövetelének időpontjául. Üzenete 1844 augusztus 12-17 közöt, Exeter, New Hampshire-ben tartott konferencián átütő erejűvé vált, és az augusztus 22-én kiadott négy oldalas True Midnight Cry (Igaz Éjféli Kiáltás) kiadásával szinte teljessé vált üzenete elfogadása azok között, akik az első csalódás után nem hagyták el a mozgalmat.
Snow értelmezése szerint két oka van az 1844 október 22-i visszajövetelnek. Az egyik a Nagy Engesztelési Naphoz kapcsolódik, hiszen akkor tisztítják meg a Szenthelyet (a Dán 8:14 és a 3Móz 16. fejezet összekapcsolása), a másik Jézus Krisztus példázatához, a tíz szűzről (Mt 25. fejezet), ahol egy fél napot késett a vőlegény, tehát egy fél évet hozzá kell adni Miller időmeghatározásához.
Ellen Gould White a következőképpen nyilatkozott a Hetedik Hónap Mozgalomról:
Az apostolok kora óta támad nagy vallási megmozdulások közül egyik sem volt mentesebb az emberi hibáktól és sátáni mesterkedésektől, mint az 1844. évi őszi mozgalom. A mozgalomnak azok a résztvevői, akik erősen álltak az igazság talapzatán, még most, hosszú évek múltán is érzik annak az áldott munkának a szent befolyását, és tanúsítják, hogy az Istentől volt.[GC] 401. o.
Ez a mozgalom azonban minimum három kulcsfontosságú hibával volt terhelve.
Jézus nem jött el a földre, amint a várakozó, boldog csoport várta, hogy a földön tűzzel megtisztítsa a szenthelyet. Láttam, hogy helyesen számították ki a jövendölés korszakait. A jövendölések időszaka 1844-ben valóban lezárult, s Jézus belépett a szentek szentjébe, hogy az idők végén megtisztítsa a szenthelyet. Ott követtek el hibát, hogy nem értették meg, mi a szenthely, sem pedig a megtisztítás mineműségét.EW 243. o.
Ellen Gould White tehát megerősíti, hogy nem következett be az esemény, mert – bár az időt helyesen határozták meg – nem az általuk várt esemény következett. Üzenetük tartalma tehát hamis volt.
a) Hahn István szerint a zsidó időszámításban a hetedik hónap kezdőnapja szeptember 6. és október 5. közé esik. "A szökőhónapok rendszerének következménye az is, hogy a zsidó vallási ünnepek egy-egy hónapos időszakon belül különböző dátumokra és hetekre eshetnek, így pl. Tisri 1. szeptember 6. és október 5. közé, Peszach március 26. és április 25 közé stb." [Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás, Gondolat, Budapest, 1983, 43. o.] Ezek szerint a hetedik hónap, Tisri 10. napja így szeptember 15 és október 14 közé kell, hogy essen.
b) A Jom Kippur (a Nagy Engesztelési Nap) 1844-ben szeptember 23-a, hétfőre esett. A The Universal Jewish Encyclopedia 1939. évi 2. kötete szerint 1844-ben Tisri hónap 1. napja szeptember 14-ére esett. Ebből következik a fenti állítás.
c) Általában a h. n. adventizmus történetírói úgy rögzítik, hogy a Snow által kiszámított időpont nem a rabbinikus, hanem a karaita időpont volt. Való igaz, hogy van különbség a karaita és a rabbinikus időszámítás között, ez azonban nem jelent egy hónapos eltérést! 1939 március 30-án írt egy levelet a karaita rabbi Juszuf Ibraim Marzuk, amely leírja, hogy a karaiták és a rabbinikus zsidók egyaránt szeptember 23-án ülték meg Jom Kippurt 1844-ben. Ezt az időpontot erősítette meg Nehemia Gordon, szintén karaita tudós, és egy kb. 1860-ban kiadott könyvet fordított le amely éppen a XIX. századi karaita időmeghatározással is foglalkozott. E szerint Jom Kippurnak mindenképpen szeptember végére és nem október végére kellett esnie 1844-ben.
Az adventista gondolatmenet egy másik furcsasága az, hogy ismét átlépi a “Sola Scriptura”-elv kereteit. A Biblia alapján nem ismeretes olyan módszer, amelynek segítségével megállapítható lenne, hogy 1844-ben mikorra esett a Nagy Engesztelési Nap. Ezek után fordultak a zsidó hagyományhoz. És mivel kettő volt belőle (rabbinikus és karaita), hát választottak. Rosszul. E szerint tehát a rosszul meghatározott esemény időpontja is rossz volt. És ami a legsúlyosabb: mai napig is azt tanítják, hogy 1844-ben a Nagy Engesztelési Nap október 22-re esett!
Láttam az Atyát fölkelni a trónról, tüzes szekéren a szentek szentéjébe menni a függönyön belülre, s ott helyet foglalni. Akkor Jézus fölállt a trónról, s a leborultak legnagyobb része is vele állt föl. Miután Jézus fölkelt, a világosság egyetlen sugarát sem láttam a közömbös sokasághoz menni, úgy hogy ezek teljes sötétségben maradtak. A Jézussal együtt fölkeltek Jézusra rögzítették tekintetüket, amint elhagyta a trónt s a közelbe kivezette őket. Most fölemelte jobbját és hallottuk csengő hangját: "Várakozzatok itt! Atyámhoz megyek átvenni az országot. Tartsátok szeplőtelenül ruhátokat! Nemsokára visszatérek a mennyegzőről és magamhoz veszlek titeket." Angyaloktól körülvett tűzláng kerekű felhő-szekér robogott Jézushoz. Belépett a szekérbe s az elvitte őt a szentek szentjébe, ahol az Atya ült. Ott láttam Jézust, a mindenható főpapot az Atya előtt állni. Ruhája szegéjén csöngő és gránátalma, csöngő és gránátalma váltakozott. Akik Jézussal fölkeltek, fölküldték hitüket a szentek szentjébe s így imádkoztak: "Atyánk részesíts Szentlelkedben!" Jézus rájuk lehelte a Szentlelket. Leheletében világosság, erő és sok szeretet, öröm és béke volt. Megfordultam, hogy lássam a még mindig a trón előtt térdelő csoportot. Ezek nem tudták, hogy Jézus elhagyta a trónt. S mintha a Sátán állt volna a trónnál, Isten munkáját próbálva folytatni. Láttam, hogy körülállók feltekintettek a trónra és így imádkoztak: "Atyám, add nekünk Lelkedet." Sátán rájuk lehelte szentségtelen lelkületét. Világosság és nagy erő volt abban, de hiányzott az édes szeretet, az öröm, a békesség. Sátán célja az volt, hogy ezeket elámítva tartsa, sőt Isten gyermekeit is visszavonja és elámítsa.EW 55-56. o.
Ellen Gould White látomása szerint akik nem követték Jézust a szentek szentjébe, Sátán előtt maradtak imádkozva, s tőle nyerték későbbi világosságukat, erejüket. Ha ez igaz, és ez az esemény 1844 Nagy Engesztelési Napján következett be, akkor a Hetedik Hónap Mozgalom tagjai – közöttük E. G. White is – Sátánhoz imádkozott és tőle nyerte erejét.
Összefoglalva tehát a hetedik hónap mozgalom három kulcsfontosságú hibát vétett:
- rosszul határozta meg üzenete tartalmát,
- rosszul határozta meg üzenete idejét és
- E. G. White látomása szerint Sátántól nyerte annak erejét legalább egy hónapon át.
A Hetedik Hónap Mozgalom elindítója Samuel S. Snow élete a Nagy csalódást követően még elképesztőbb fordulatot vett: 1845 március és augusztus között kiadta a Jubilee Standardot, amelyben furcsa és idegen tanokat vallott. Kemény konfliktus alakult ki a Miller-mozgalom tagjai és közötte, és az extrém fanatizmusig jutva kijelentette magáról, hogy ő Illés próféta. Hamarosan minden formában elkülönítette magát a h.n. adventizmustól. [Lásd The Seventh-day Adventist Encyclopedia, 10. kötet, 1357. o.]