Az adventizmus vizsgálatának számos oka van. Az egyik indítékom személyes természetű: ezen az oldalon szeretném bemutatni h.n. adventista barátaimnak, miért nem vagyok h.n. adventista keresztény.
A másik ok a h.n. adventizmus önértelmezéséből fakad: ők a végidő maradékának/maradék egyházának tartják magukat. Ha ez igaz, akkor ehhez a mozgalomhoz/egyházhoz kellene csatlakoznia minden őszinte kereszténynek.
Ez az oldal felhívás az újragondolásra: adventistáknak, protestánsoknak és katolikusoknak egyaránt.
Vitás kérdésekkel kapcsolatban Ellen G. White a következőket írta:
Testvéreim, legyetek hajlandóak őszintén megvizsgálni a vitás kérdések minden pontját!Az evangélium szolgái, 187. o.
A h.n. adventizmus speciális üzenete és küldetése más keresztények számára vitás kérdések. Szerencsére a h.n. adventisták nyitottnak tartják magukat arra, hogy hitelveiket újra megvizsgálják:
A h. n. adventista mozgalomnak azok a biblikus felismerései, amelyeket e negyedévben tanulmányozunk, egyházunk tanbeli, hitbeli alappillérei. Olyan kinyilatkoztatott isteni igazságok, amelyeknek a vitatása a jövőben még hevesebb lesz, mint a múltban volt. Ezért szükséges, hogy értelmünk és lelkiismeretünk teljes nyitottságával, elfogulatlanságával, ugyanakkor az igazság befogadásának készségével alaposan áttanulmányozzuk ezeket e témaköröket.Vankó Zsuzsa: Hitünk oszlopai, Bibliaiskolák Közössége, 2001. III. negyedév/1., 6. o.
Tényleg készen állnak az adventisták arra, hogy újra megvizsgálják ezeket a "kinyilatkoztatott isteni igazságokat"? A másik oldal érveit - részben - megtalálhatják ezen az oldalon. Ezzel természetesen nem a vita "hevességéhez" szeretnék hozzájárulni, hanem egyáltalán a vitához, amelyhez legalább két fél kell.
A megtévesztés, a tanbeli sokféleség és az eltompultság korában alapvetően fontos, hogy megismerjük Őt és akaratát. Ez az ismeret a keresztények egyetlen védelme a "gonosz farkasok" ellen, akik fonák dolgokat mondanak azért, hogy aláaknázzák az igazságot és kioltsák Isten népének hitét (lásd: ApCsel 20:29-30). Különösen ezekben az utolsó időkben mindenkinek helyes fogalmat kell alkotnia Isten jelleméről, uralkodásáról és céljairól, nehogy ide-oda hajtson "a tanításnak akármi szele, az emberek álnoksága által" (Ef 4:14). A végső küzdelemben csak azok állhatnak meg, akik megerősítették gondolataikat a Szentírás igazságával.A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei - A 27 alapvető hitelv bibliai magyarázata, Advent Kiadó, Budapest, 8. o.
Készen állnak-e az adventisták arra, hogy megvizsgáljanak egyes adventista tanításokat, hogy ezek a "megerősített gondolatok" tényleg csak a Szentíráson nyugodjanak? Helyes fogalmakat alkotnak-e Istenről és a megváltásról mindezek fényében? Egy konkrét kihívás itt>>
A h.n. adventizmus azt állítja magáról, hogy véghezviszi azt a reformációs munkát, amelyet a XVI. században a protestáns egyházak félbehagytak.
A keresztény egyház reformációjának nem lett volna szabad befejeződnie a XVI. században. A reformátorok sokat tettek, de nem fedeztek fel újra minden olyan igazságot, amelyre a feledés homálya borult a hitehagyás idején. Kivezették a kereszténységet a teljes sötétségből, de még mindig homályban maradtak. Megtörték a középkori egyház vasmarkának szorítását, amikor eljuttatták a Bibliát a világnak, és újból felállították az evangélium alapjait, ám más fontos igazságokat még nem fedeztek fel. Az alámerítéses keresztség, a halhatatlanság, amit Krisztus az igazak feltámadásakor ad, a hetedik nap: a Biblia szombatja, és még sok más igazság továbbra is a feledés homályában maradt.A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei - A 27 alapvető hitelv bibliai magyarázata, Advent Kiadó, Budapest, 174. o.
Mik ezek az új igazságok, melyekhez a teljes protestantizmusnak fel kell zárkóznia? Tényleg félbemaradt valami Krisztus Egyházában - és már egyedül csak a h.n. adventisták képviselik a bibliai igazságokat?
Mindannyiunkban tudatosulnia kell egy alapvető felismerésnek: nem csupán bizonyos bibliai tanításokat kell képviselnünk, amelyek feledésbe merültek vagy pedig mindeddig felfedezetlenek voltak a kereszténység körében – amint a legtöbb adventhívő ez jelenleg gondolja –, hanem magát a Bibliát kell kell képviselnünk, mint az élő Isten kinyilatkoztatását. A Bibliának ez a szemlélete és a Biblia ennek megfelelő értelmezése ugyanis szinte nem létezik már. Csak egyesek és csak kevesen képviselik a különböző keresztény közösségekben. Jelenleg is drámai átalakulások zajlanak a bibliai hermeneutika (értelmezéstan) területén, amelynek eredménye nyilvánvalóan kikövetkeztethető: a "sola Scriptura" (egyedül a Szentírás) egykori protestáns elvét teljességgel felváltja a "sola traditio" (egyedül a hagyomány) elve mint a modern vallásosság általánosan uralkodóvá váló alapszemlélete. Egyedül maradunk azzal a szemlélettel és hivatással, hogy a Biblia "Isten igéje", "Isten beszéde" a szó teljes és reális értelmében. Úgyszintén egyedül maradunk az Írások ennek megfelelő "egészségesen racionalista" értelmezésével is.A H.N. Adventista Generálkonferencia 57. ülésszaka elé (2000, Toronto) – Legégetőbb kérdéseink eszmei átgondolása, Sola Scriptura Teológiai Főiskola, Budapest, 2000 [összeállította: Vankó Zsuzsa]
Tényleg egyedül maradnak? Tényleg ők, és csakis ők képviselik a protestantizmus alapelvét: hitelvi kérdésekben egyedül a Biblia a mértékadó tekintély?
Nézzük meg, mit állítanak a h.n. adventisták a katolikusokról!
A keresztény egyházat először a pogány Római Birodalomban üldözték, majd a saját sorain belül végbement hitehagyás is üldözést váltott ki... A pápaság vezetése alatt a keresztény egyház egyre mélyebb hitehagyásba sülyedt. Az egyház növekvő népszerűsége rohamosabbá tette romlását. Lejjebb engedték a mércét, ezért a meg nem tért emberek jól érezték magukat az egyházban. Az őszinte kereszténységet aligha ismerő tömegek csatlakoztak névlegesen az egyházhoz, magukkal hozva pogány tanításaikat, ünnepeiket, szertartásaikat és jelképrendszerüket... Végül, 1798-ban, 1260 évvel Kr. u. 538-ban a Római Katolikus Egyház halálos sebet kapott (vö. Jel. 13:3).A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei - A 27 alapvető hitelv bibliai magyarázata, Advent Kiadó, Budapest, 168-170. o.
Igaz lenne, hogy a Római Katolikus Egyház a Jel. 13-ban szereplő hétfejű és tízszarvú fenevad? Igaz-e, hogy ez az egyház hatalmát és küldetését a Jel. 12-ben megjelenő sárkánytól (sátántól!) veszi?
A végidő Babilonját "asszonyként" mutatja be a prófécia. (Lásd Jel. 17. fej.) A végidő Babilonja tehát kétségtelenül egyházi hatalom. Úgy tűnik, hogy egy egyházi szövetségről van szó: egy anyáról és annak szintén parázna leányairól, valamint a föld utálatosságairól. Mivel a "Babilon" jelképes nevet már az őskeresztény időkben is Rómára alkalmazták, és egyértelmű utalásokat találunk a jelképes ábrázolásokban a római hatalomra és Róma városára vonatkozóan, kétségtelen, hogy a Római Egyház "az anya" a szövetségen belül. Parázna leányai - akik tőle származnak és szintén paráznává lettek - csak azok a nagy protestáns közösségek lehetnek, amelyek a Római Egyházból váltak ki egykor, a későbbiekben azonban mégis követték Róma nyomdokait, mert hozzá hasonlóan "paráználkodtak" a föld királyaival. Az "utálatosság" a pogány vallásosság sokszor közvetlenül, nyíltan démonikus kultuszaira utaló szakkifejezés a Bibliában.Vankó Zsuzsa: Az alapvető bibliai tanítások kátéja, Bibliaiskolák Közössége, Budapest, 1995, 287. o.
Vajon tényleg ennyire egyértelműen bizonyítható, pusztán a bibliai szövegekből, hogy a Római Katolikus Egyház (itt Római Egyház) a Jel 17-ben megjelenő nagy parázna? Leányai pedig a protestáns népegyházak?