Mielőtt még újra felfedeznénk azokat a tanításokat, amelyeket William Miller hirdetett, szükségesnek tartom bemutatni azokat az írásmagyarázati szabályokat, amelyek alapján felépítette tanítását. [Miller, William: Rules Of Interpretation, magyar fordítása: http://www.extra.hu/sda_nyiregyhaza/hitvall.html helyen volt.]
1. Minden szónak megvan a maga jelentősége a Bibliában előterjesztett tárgyaknál (Mt 5:28).
2. Minden írás fontos és megérthető komoly tanulmányozás és alkalmazás által (2Tim 3:15-17).
3. Semmi sem lehet és lesz elrejtve az Írásokban kinyilatkoztatott dolgok közül azok elől, akik hittel kérdeznek, kételkedés nélkül (5Móz 29:29; 1Kor 2:10; Fil 3:15; Ésa 44:11; Mt 32:22; Ján 14:13-14; 15:7; Jak 1:5-6; 1Ján 5:13-15)
4. Egy-egy hittétel megértéséhez gyűjtsünk össze minden szöveget a Bibliából, ami összefügg a megismerni kívánt témával, és hagyjuk, hogy minden szó kifejtse a maga hatását. Ha így eljutunk oda, hogy elméletünket belső ellentmondás nélkül felállíthatjuk, akkor nem lehetünk tévedésben (Ésa 28:7-29; 35:8; Péld 19:27; Lk 24:27, 41, 45; Róm 16:26; Jak 5:19; 2Pét 1:19-20).
5. Az Írás legyen önmaga magyarázója, mivel önmaga szabályozója. Ha egy-egy tanító tanításaitól függök, megtörténhet, hogy csupán saját sejtése, felekezeti hitvallása alapján ad magyarázatot vagy kitalál valamit, hogy bölcsnek látsszon, és akkor a Biblia helyett az ő sejtései, vágyai, hitvallása vagy bölcsessége lesz szabályommá.
6. Isten különböző látomásokban, jelképekben és példázatokban jelentette ki a bekövetkező dolgokat, ezért megtörténhet, hogy egy és ugyanazt a dolgot látjuk különböző látomások, jelképek vagy példázatok formájában. Ha meg akarjuk érteni őket, össze kell hoznunk mindegyiket (Zsolt. 139:17-18; Hós 12:10; Hab 2:2; ApCsel 2:17; 1Kor 10:6; Zsid 9:9, 24; Mt 13:13, 34; Dán 2, 7, 8. fej.; ApCsel 10:6-16).
7. Az Írás a látomásokat mindig látomásnak nevezi (2Kor 12:1).
8. A jelképeknek mindig jelképes értelmük van, és számos próféciában szerepelnek, mint a bekövetkező dolgok, idők és események leírásai. Így a helyek kormányokat, a fenevadak birodalmakat, a vizek népeket, a lámpa Isten Szavát, a nap évet jelent (Dán 2:35, 44; 7:8, 17; Jel 17:1, 15; Ezék 4:6).
9. A példázatok olyan hasonlatok, amelyek megvilágítanak egy témát, és ugyanúgy kell magyaráznunk őket, mint a jelképeket a téma és a Biblia összefüggésében (Mk 4:13).
10. A jelképeknek időnként két-három jelentésük is lehet, a nap például három időtartamot is jelölhet.
Ha megfelelő összefüggésbe helyezzük, összhangba kerülünk a Bibliával és értelmet nyer, egyébként nem (Préd 7:14; Ezék 4:6; 2Pét 3:8).
- 1) Meghatározatlan időt,
- 2) meghatározott időt, egy évet
- 3) és ezer évet.
11. Hogyan tudjuk meg, hogy mikor kell jelképesen érteni egy-egy szót? Ha önmagában van értelme, és nem ellenkezik a természet egyszerű törvényeivel, akkor szó szerint kell vennünk, ha nem, akkor jelképnek kell tekintenünk (Jel. 12:1-2; 17:3-7).
12. Ha meg akarjuk érteni egy-egy jelkép értelmét, kövessük nyomon a szót a Bibliában, és ha megtaláltuk magyarázatát, illesszük ezt az értelmezést a jelkép helyére. Ha értelmet kap a szöveg, megnyugodhatunk, ha nem, vizsgáljuk meg újra a kérdést.
13. Ha meg akarjuk tudni, hogy a megfelelő történelmi eseményhez jutottunk-e egy bizonyos prófécia beteljesedésénél, akkor vizsgáljuk meg, hogy a jelkép értelmének megfejtése után beteljesült-e a jövendölés minden szava az adott eseményben. Ha igen, akkor bizonyosak lehetünk, hogy megtaláltuk az igazi eseményt. De ha egy szó is hiányzik a beteljesülésből, akkor más eseményt kell keresnünk, vagy várnunk kell a további fejleményekre. Mert Isten gondoskodik arról, hogy a történelem és a prófécia összhangban legyen, hogy Isten igaz hívő gyermekeinek soha ne kelljen szégyenkezniük (Ésa 45:17-19; 1Pét 2:6; Jel 17:17; ApCsel 3:18).
14. Minden szabály közül a legfontosabb, hogy hitre van szükségünk. Olyan hitünknek kell lennie, ami képes az áldozatra és feladja a Föld legdrágább dolgait, a világ minden kívánságát, hírnevet, jólétet, karriert, barátokat, otthont és biztonságot, mert ha ezek bármelyike megakadályoz bennünket abban, hogy Isten szavának bármely részében higgyünk, akkor hitünk hiábavalóvá lesz. Nem tudunk hinni addig, amíg ezek az indítékok ott rejtőznek a szívünkben. Hinnünk kell, hogy Isten sohasem változtatja meg szavát, és bízhatunk abban, hogy Aki gondot visel a madarakról és számon tartja fejünk hajszálait, őrködni fog szava beteljesedése fölött, és fallal veszi körül azt, és megvédi a tévelygéstől mindazokat, akik őszintén hisznek Istenben, és bíznak Igéjében akkor is, ha nem tudnak héberül és görögül.
Fontosnak tartom kiemelni ebből a hitvallásból a következőket: Miller szerint semmi sem lesz elrejtve azok elől, akik hittel és kételkedés nélkül kérnek (3. pont). Ezzel szemben Ellen Gould White a mozgalom történetét leírva a következőt nyilatkozta:
Láttam, hogy Jézus örömtelten várakozó népe vágyva vágyta Ura eljövetelét. Isten további vizsga elé akarta állítani őket. Keze hibát takart el a jövendölés-időszakok kiszámításánál. Az Úr elé tekintők nem vették észre, és az időpontot ellenző legtanultabb emberek sem fedezték föl a hibát. Isten terve az volt, hogy népét csalódás érje.EW 235. o.
Megértettük-e amit Ellen Gould White leírt? Értelmezése szerint Isten volt az, aki kezével elrejtett egy számítási hibát az időpont kiszámításánál. Végső soron tehát a Miller-mozgalmat ért csalódásért nem a Bibliát félreértelmezőké, hanem Istené a felelősség!
Kiemelendő az 5. pont mondanivalója is: az Írás önmaga értelmezője, nem szabad tanítótól függenem. Megvalósul-e ez az adventizmusban?
A 10. pont szerint a bibliai napnak három jelentése van: meghatározatlan idő, 1 év, 1000 év. Igaz-e ez, és megvalósul-e ez az adventista tanításban?
A történelmi események megvizsgálásánál kiemelt hangsúlyt kap Miller szerint, hogy beteljesült-e minden szava az adott eseményben. Alkalmazza-e az adventizmus ezt a mércét történelmi vázlatpróféciáinak értelmezésénél?