Ide jön majd egy összefoglaló a könyv tartalmáról és a könyv hátteréről.
[adventizmus] [a nagy küzdelem] [hármas angyali üzenet] [h.n. adventizmus] [Miller, William] [plágium] [Prófétaság Lelke] [redaktor próféta] [szentély szolgálat] [szombat] [Tízparancsolat] [valdensek] [vizsgálati ítélet] [White, Ellen G.]
A Tízparancsolatot Isten maga mondta el, és saját kezével írta le. Ezeket az igéket nem ember, hanem Isten fogalmazta meg. A Biblia emberi nyelven kifejezett, de Istentől származó igazságai az isteni és az emberi egybefonódását tükörzik. Ugyanilyen összefonódásról tanúskodik Krisztus természete is, aki Isten Fia és ember Fia is volt. A Bibliára is érvényes az, ami Krisztusra, hogy "az Ige testté lett, és lakozék miközöttünk" (Jn 1:14)GC, 9-10. o. (Bevezetés)
Visszatérő gondolat a h.n. adventista érvelésben, hogy Isten ujja írta fel a Tízparancsolatot, maga Isten fogalmazta meg, emberi közvetítő nélkül - szemben a Biblia többi kijelentésével, amikor Isten az ihletés által felhasználta az adott bibliai szerzők egyéni képességeit és készségeit is.
Az utolsó mondat értelmezhetetlen: hogyan ölthetett testet a Biblia?
Ha Jézus Krisztus szólalt meg: vajon Isten szólalt-e meg? Mert ha igen, akkor Ő sokkal bővebben tanított, és közölte Isten gondolatait, mint a Tízparancsolat. És még a citált igehelyhez egy pár igeverssel később:
Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.Jn 1:17
[Prófétaság Lelke] [a nagy küzdelem]
A jó és rossz között régóta folyó küzdelem jelenetei feltárultak a Szentlélek világosságának fényénél e lapok írója előtt. Időről időre bepillanthattam abba a nagy küzdelembe, amely Krisztus - az élet Fejedelme, megváltásunk szerzője -, valamint Sátán - a gonoszság fejedelme, a bűn szerzője -, Isten szent törvényének első áthágója - között folyt a különböző korszakokban.GC 13. o. (Bevezetés)
Tehát nem történelemkönyv, hanem prófétai kinyilatkoztatás.
[Prófétaság Lelke] [a nagy küzdelem]
Amikor Isten Lelke feltárta előttem Igéjének nagyszerű igazságait, valamint a múlt és a jövő jeleneteit, azt a parancsot kaptam, hogy mondjam el másoknak is, amit kinyilatkoztatott, és tárjam fel a letűnt korokban folyó nagy küzdelmet; főként úgy mutassam be, hogy megvilágítsa a jövő gyorsan közeledő harcát. E célból igyekeztem kiválogatni és csoportosítani az egyháztörténelem eseményeit, hogy nyomon követhessük azoknak a próbatételt jelentő igazságoknak a kibontakozását, amelyeket a világ a különböző korokban kapott, amelyek fellobbantották Sátán haragját és a világhoz ragaszkodó egyház gyűlöletét. Ezeket az igazságokat megőrizte azoknak a bizonyságtevése, akik "életüket sem kímélték mindhalálig"GC, 14. o. (Bevezetés)
Tehát nem történelemkönyv, hanem prófétai kinyilatkoztatás.
Egy-egy történetíró szavait idéztem olyan esetekben, amikor az idézet röviden és érthetően megvilágítja a témát, vagy jól összegezi a részleteket. Olykor nem hivatkoztam név szerint az íróra, mert nem tekintélye miatt idéztem szavait, hanem mert megállapítása találó és megragadó képet nyújt a témához. Azok tapasztalatainak és nezeteinek az ismertetéséhez, akik korunkban viszik előre a reformáció munkáját, ugyancsak igénybe veszem nyomtatásban mejelent műveiket.GC, 14. o. (Bevezetés)
A zsidók nagy bűne az volt, hogy megtagadták Krisztust; a keresztény világ nagy bűne pedig az, hogy elveti Isten törvényét, a menny és föld kormányzatának alapját. Jahve parancsait lebecsülik és semmibe veszik.GC, 22. o.
Tkp. mi a bűn a Biblia szerint?
A Teremtő megáldotta, megszentelte a szombatot, és megpihent ezen a napon. A bűntelen Ádám, az Éden szent lakója is megünnepelte a szombatot, még a bűneset után is, amikor száműzték boldog lakhelyéről. Minden pátriárka megtartotta ezt a napot, Ábeltől kezdve az igaz Noéig, Ábrahámtól Jákóbig. De az Egyiptomban raboskodó választott nép közül sokan elfelejtették Isten törvényét az elharapózott bálványimádás közepette. Az Úr, amikor megszabadította Izraelt, félelmes fényességben kihirdette törvényét az összegyült lakosságnak, hogy tudják meg, mi az akarata; hogy örökre féljék Őt, és engedelmeskejenek neki.
Ettől a naptól kezdve mindig voltak olyan emberek, akik ismerték Isten törvényét, és megtartották a negyedik parancsolatot, a szombat parancsát. "A bűn emberé"-nek sikerült ugyan Isten szent napját a sárba taposni, de még parancsuralmának idején is voltak hűséges emberek, akik rejtekhelyükön tiszteletben tartották a szombatot. A reformáció óta minden nemzedékben éltek olyanok, akik megünnepelték ezt a napot. Jóllehet sokszor gyalázat és üldözés közepette, de állandóan hangzott a bizonyságtevés Isten törvényének örökérvényűségéről, és a teremtés szombatjához fűződő szent kötelességről.GC, 453. o.
Az idézettel kapcsolatban felmerült kérdéseim:
Tovább kutatandó az a kérdés, hogy valóban folyamatos-e a szombatartók bizonyságtétele és szombatünneplése a reformáció óta. Továbbá az is kutatandó, hogy Isten megparancsolta-e a teremtés emlékünnepét megünnepelni a pogányokból lett keresztények számára?
A nagy küzdelem c. mű magyar fordítása hiányos, bizonyos fejezeteket nem tartalmaz. Egy másik magyar nyelvű kiadás ezeket a hiányokat pótolja függelékében.
White, Ellen G.: Korszakok nyomában, Bibliaiskolák Közössége, Budapest, 1991 (606-612. o.)
A függelékben szereplő részeket fordította és a függeléket szerkesztette Stramszki István. A függelékben szereplő oldalszámokat az eredeti angol kiadás oldalszámozásához igazítottam.
A Heritage Library által 1985-ben gondozott kiadásból az alábbi részek hiányoznak:
265. o. A 15. fejezet eredeti címe: A Biblia és a forradalom
266. o. A Biblia elleni harc... kezdetű nodat után: "Ez az iszonyú robbanás azonban Róma Szentírás elhallgattató politikájának törvényszerű következménye volt."
270. o. "A próféta szavai..." kezdetű mondatban az "olyan" szó után: "sátáni eredetű és jellegű"
270-271. o. "A próféta szavai..." kezdetű bekezdés után
"Ez a prófécia egészen pontosan és nyilvánvalóan teljesedett be Franciaország történelmében. Az 1973-as forradalom idején >>a világ első ízben hallotta, hogy civilizált körülmények között született és nevelkedett emberek egy csoportja, akik - Európa egyik legkiválóbb nemzetét kormányozták, egyesülten emeli fel hangját a legnagyobb igazság ellen, amit ember kaphat, és egyhangúlag megtagadja az Isten hitét és imádatát. Franciaország az egyetlen nemzet a földön, amelyről hiteles feljegyzés maradt fenn, hogy mint nemzet emelte fel kezét a világegyetem Teremtője elleni nyílt lázadásban. Sok istenkáromló, sok hitetlen élt már, és él most is Angliában, Németországban, Spanyolországban és máshol, de Franciaország egyedül áll a világtörténelemben, mint egyetlen állam, ahol a Törvényhozó Nemzetgyűlés kijelentette, hogy nincs Isten, és ahol a főváros egész lakossága, ill. a nemzet túlnyomó többsége mindenfelé, nők és férfiak egyaránt táncoltak és énekeltek örömükben a nyilatkozatot hallva.<<
Franciaország ugyanazokat a jellegzetességeket mutatta, amelyek különösen jellemezték Sodomát. A forradalom alatt ugyanolyan erkölcsi hanyatlás és korrupció nyilvánult meg, mint ami a síkság városainak ítéletét kihívta. A történész úgy mutatja be Franciaország istentagadását és szabadosságát, ahogy arról a prófécia jövendölt: >>A vallást támadó törvényekhez szorosan kapcsolódott az, amelyik a házasságot - a legszentebb köteléket, ami embereket összeköthet, és amelynek tartósságától függ a társadalom szilárdsága - egy polgári szerződés szintjére szállította le, melyet bármelyik két ember tetszése szerint megköthet és felbonthat... Ha maguk az ördögök láttak volna munkához, hogy megkeressék azt a módszert, amivel minden, ami a család életében tiszteletreméltó, kellemes és maradandó, a leghatékonyabban elpusztítható, úgy, hogy ugyanakkor azt biztosítsák, hogy a kár, amit okozni fognak nemzedékről nemzedékre megmaradjon, nem találhattak volna hatékonyabb tervet, mint a házasság lealacsonyítását... A szellemes megjegyzéseiről híres színésznő, Sophie Arnoul a köztársasági házasságot a 'bálványimádás szentségének' nevezte.<<"
273. o. Első bekezdés első két mondata helyett: "Amikor a mészárlás híre eljutott Rómába, a pápa ujjongása nem ismert határt. Szíve kívánsága teljesült, így most IX. Károly volt a legkedvesebb gyermeke. Róma visszhangzott az örömkiáltásoktól."
Ugyanebben a bekezdésben, A Te Deumot énekelt után: "A Franciaországban haldokló tömeg kiáltása harmonizált a római udvarban felhangzó énekkel."
Ugyanebben a bekezdésben, A vérfürdőt ábrázolják után:
"A pápa sietett kifejezni Károlynak háláját, és hűséges szolgálataiért az Aranyrózsa Renddel jutalmazta, Róma szószékeiről pedig ékesszóló papok ünnepelték Károlyt, Katalint és a Giune-öket, mint a pápai egyház újra-alapítóit.
Ugyanaz a mesterleme nyilvánult meg a forradalom idején, amelyik a Szent Bertalan-éji mészárlást ihlette. Jézus Krisztust csalónak nyilvánították és felhangzott a francia istentagadók kiáltása 'Pusztítsd el a nyomorultat', Krisztust értve ezen. Égbekiáltó istenkáromlás és förtelmes gonoszság járt kéz a kézben, és a legközönségesebb embereket, a bűn és a kegyetlenség legelvetemültebb gaztetteit magasztalták fel leginkább. Mindezzel a legnagyobb hódolatot fejezték kis Sátán iránt, míg Krisztust a maga igazságos, tiszta, önzetlenül szerető jellemével megfeszítették."
273. o. utolsó bekezdése előtt:
>>Párizs püspökét is elővezették, hogy eljátssza a főszerepet a legarcátlanabb, legbotrányosabb előadásban, amelyet valaha is egy nemzet képviselői játszottak... Szabályos körmenetben vonult a konvent elé, ahol kijelentette, hogy a vallás, amelyet oly sok éven át tanított, papi mesterkedés volt és nem bírt alapokkal sem történelmileg, sem szent igazságok tekintetében. Ünnepélyesen, határozottan megtagadta annak az Istennek a létezését, akinek az imádatára korábban felszentelték, a jövőre nézve pedig elkötelezte magát a szabadság, egyenlőség, erény és erkölcs tisztelete mellett. Miután az asztalra tette püspöki jelvényeit a konvent elnökének testvéri ölelésében részesült. A hitehagyó pap követte a főpap példáját.<< 273. o. utolsó bekezdése után:
"Az új rend egyik papja szinte hihetetlen istenkáromló merészséggel így szólt: >>Isten, ha létezel, állj bosszút a neveden esett sérelemért. Én dacolok veled! Hallgatsz? Nem mered szórni villámaidat! Ki fog ezek után hinni a létezésedben?<< Micsoda visszhangja ez a fáraó kevélységének: >>Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak? Nem ismerem az Urat!<< (II. Móz. 5:2)
>>Azt monda a balgatag az ő szívében: Nincs Isten<< (Zsolt. 14:1). Az Úr pedig így szól az igazság megrontóiról: >>Esztelenségük nyilvánvalóvá lesz mindenek előtt<< (II. Tim. 3:9). Röviddel azután, hogy megtagadta az élő Isten imádatát, >>a magasságosét és felségesét, aki örökké lakozik<<, Franciaország lealacsonyító bálványimádásba süllyedt azáltal, hogy az ész istenét imádta egy feslett nő személyében. És mindez a nemzetgyűlés előtt, a legmagasabb polgári és törvényhozói tekintélyek részéről történt. A történész így emlékezik: >>Ezeknek az őrült időknek az egyik ceremóniája példa nélkül áll a maga abszurditással párosult istentelenségében. A konvent ajtajait kitárták egy zenekar előtt, melyet a törvényhatósági testület tagjai követtek ünnepélyes menetben, egy szabadságot dicsőítő éneket énekelve kísérték a jövő imádatának tárgyát, egy lepellel letakart nőt, akit ők az ész istennőjének neveztek. Középre vitták, ünnepélyesen leleplezték és az elnök jobb oldalára állították. Ekkor ismerte fel a tömeg, hogy az illető az opera egyik táncosnője. Ennek a személynek, aki legtökéletesebb megtestesítője volt annak az észnek, amit ők imádtak, Franciaország nemzetgyűlése nyilvánosan hódolatát fejezte ki. Ez az istentelen és nevetséges színjáték bizonyos értelemben mintává vált, és az ész istennőjének beiktatását országszerte megismételték olyan helyeken, ahol a lakosság szeretett volna a forradalom nagyjaival egyenlőnek mutatkozni.<<
A szónok a következő szavakkal vezette be az ész imádatát: >>A törvényerőre emelt fanatizmus elvesztette erősségeit, helyet adva az észnek. Elhagytuk templomait és más célra használjuk az épületeket. Ma hatalmas tömeg gyűlt össze gótikus íve alatt, hogy első ízben visszhangozza az igazság hangjait. A franciák igaz imádattal fognak ott hódolni, a szabadság és az ész imádatával. A köztársaság hadseregére fogunk esküdni, és elhagyjuk a holt bálványok imádatát az ész tiszteletéért - ami élő, és a teremtés mesterműve.<<
Amikor az istennőt behozták a konventbe, a szónok kézenfogta és a tömeghez fordulva így szólt: >>Halandók, ne remegjetek többé annaz az Istennek erőtlen villámaitól, akit csak félelmeitek teremtettek. Ne ismerjetek el más Istent, csak az észt! A legnemesebb és legtisztább formájában kínálom nektek. Ha mindenképpen bálványokra van szükségetek, csak olyanoknak áldozzatok, mint ez itt... Térdre a szabadság fenséges szenátusa, az ész előtt!<<
>>Az istennőt, miután az elnök megölelte, egy pompás kocsira állították, majd az óriási tömeg közepette a Notre-Dame-hoz vitték, hogy elfoglalja az istenséget megillető helyet. Ott a főoltárra helyezték, ahol a jelenlevők imádatát fogadta.<<
Röviddel ezután a Biblia nyilvános elégetése következett. A tömeg a törvényhatóság termébe ment 'Éljen az ész!' kiáltásokkal, közben egy rúd végén félig elégetett könyvek maradványait vitte, közöttük az Ó- és Újszövetséget, amelyek 'tűzben vezekelnek' - mint az elnök mondta - mindazért a bolondságért, amelynek elkövetésére az emberiséget rávették.<<
A papság visszaélései kezdték el azt a művet, amit az ateizmus fejezett be.
278. o. utolsó bekezdése után: "És a szörnyű eredmény a forradalom volt, minden rémségével együtt."
281. o. utolsó előtti bekezdésében a "hitetlenek" után: "és forradalmárok".
Ugyanebben a bekezdésben A "Nyomorúságos helyzetükért..." mondat helyett: "A pápaságra úgy tekintettek, mint egy őket elnyomó pártra. Róma istene volt az egyetlen isten, akit ismertek. Róma tanítása volt az egyetlen vallásuk. Kapzsiságát és kegyetlenségét a Biblia törvényszerű gyümölcseinek tartották, és nem kértek belőle."
281-282. o. közös bekezdésének végére: "és félreértve a szabadsághoz való jogot, a bűn rabszolgáit túlfűtötte a képzelt szabadság."
282. o. második bekezdésének közepén, "A meggyalázott tömegek lelke" elé: "A szerencsétlen Franciaország learatta a maga vetette véres gyümölcsét. Borzasztó eredménye volt ez annak, hogy alávetette magát Róma minden ellenőrző hatalmának."
Ugyanennek a bekezdésnek az utolsó mondata helyett:
"Azzal, hogy elvetette az evangéliumot, amely gyógyulást hozott volna neki, Franciaország utat nyitott a hitetlenségnek, romlásnak és pusztulásnak. Mikor az isteni törvény korlátozásait elvetették, nyilvánvalóvá vált, hogy az emberi törvények nem képesek megfékezni az emberi szenvedélyek áradatát, a nemzet lázadásba és anarchiába sodródott. A Biblia elleni harccal egy olyan korszek kezdődött, melyet a világtörténelem a 'terror uralmaként' tart nyilván. A béke és boldogság eltűnt az emberek otthonából és szívéből. Senki sem volt biztonságban. Aki ma még győző volt, azt másnap meggyanúsították és elítélték. Erőszak és erkölcstelenség uralkodott."
283. o. első bekezdés közepén a "Franciaország a szemben álló tömegek..." helyett:
Az ország városai iszonyatos jelenetekkel teltek meg. A forradalmárok egyik pártja a másik ellen harcolt, Franciaország a dühtől és szenvedélytől uralt tömegek hatalmas csataterévé vált. >>Párizsban csődület csődületet követett, a polgárok pedig különböző irányzatok között oszlottak meg, amelyeknek látszólag egyetlen szándéka a másik csoport kivégzése volt.<<
283. o. utolsó bekezdésének végére:
"A vérpadokat papok vére festette vörösre. A gályák és börtönök, ahol valaha hugenották raboskodtak, most üldözőikkel voltak tele. A padhoz láncolva, az evezőnél gürcölve a római katolikus papság megtapasztalhatta a fájdalmat, amit egyháza a nemes eretnekeknek okozott korábban.
>>Aztán eljöttek azok a napok, amikor minden idők legbarbárabb törvénykönyvét minden idők legbarbárabb bírósága alkalmazta, amikor senki sem üdvözölhette szomszédját, senki sem imádkozhatott... főbenjáró bűn elkövetésének veszélye nélkül, amikor a guillotine-t minden reggel kemény munkában találta, amikor a börtönök és rabszolga-hajókhoz hasonlóan zsúfolásig megteltek, amikor a csatornák vize vértől habosan ömlött a Szajnába... Miközben naponta kocsiszámra szállították az áldozatokat végzetük helyére, a helytartó, akit a legfőbb bizottság nevezett ki a hivatalába, olyan kegyetlenségben dőzsölt, ami még a fővárosban is ismeretlen volt. A kegyetlen mészárláshoz képest túl lassan emelkedett és zuhant a halálthozó gépezet pengéje. A foglyok hosszú sorait kartácstűzzel kaszálták le. Emberekkel telezsúfolt uszályok aljába lyukakat fúrtak. Lyon sivataggá lett. A Loire egész hosszában, Saumurtól a tengeri varjak és héják nagy seregei lakmároztak a meztelen holttesteken. Nem volt kegyelem sem nemnek, sem kornak. Századra rúg a fiatalemberek, a tizenhét éves lányok száma, akiket ez az undorító kormányzat megölt. Emlőktől elszakított csecsemőket dobáltak lándzsáról lándzsára a jakubinusok sorai mentén.<< Rövid tíz év leforgása alatt emberek millióit pusztították el.
285. o-ra átnyúló bekezdés után: "Önkényuralkodók és elnyomók azután a fékevesztett gonoszságnak ezekre a jeleneteire mutatnak, mondván, hogy >>ide vezet a szabadság<<.
285. o. első bekezdés végére: "Ők pedig elvetve az isteni rendelkezéseket, átadták magukat a féktelen bűnözésnek."
285. o. második bekezdés élére: "A végzetes hiba, ami annyi fájdalmat okozott Franciaország lakóinak, annak az egy nagy igazságnak a figyelmen kívül hagyása volt, hogy az igazi szabadság sz Isten törvényének előírásaiban, azok megtartásában rejlik"
286. o. második bekezdés élére:
"Amikor Franciaországban általánosan betiltották a Bibliát, a gonosz emberek és a sötétség lelkei ujjongtak, mert elérték rég vágyott céljukat - egy ország, amely mentes Isten törvényének fékező erejéből. >>Mivelhogy a gonoszság nem hajtatik végre azonnal a gonoszság cselekvőin, egészen arra van az emberek fiainak szíve, hogy gonoszt cselekedjenek." (Préd. 8:11) De egy igaz és igazságos törvény áthátása elkerülhetetlenül szenvedést és pusztulást eredményez. bár nem következett azonnal az ítélet, az emberi gonoszság mindazonáltal biztosan munkálta végzetét. A hitehagyás és bűn évszázadai alatt a harag felgyülemlett az igazságszolgáltatás napjára, és mikor a tisztátalanság mértéke betelt, túl későn jöttek rá az Istent megvetők, hogy milyen félelmetes dolog kimeríteni az isteni türelmet. Isten Lelkének fékező ereje, amely ellenőrzést gyakorol Sátán kegyetlen hatalmán, nagymértékben visszavonatott, és így az, akinek az egyetlen öröme az emberek tönkretétele, szabad kezet kapott, hogy véghezvigye szándékát. Azoknak, akik a lázadáshoz csatlakoztak, le kellett aratniuk a gyümölcsöket, míg végül az ország már annyira megtelt bűnnel, hogy az már le sem írható a borzalmai miatt. Letartolt tartományokból, romokban heverő városokból szörnyű kiáltás hangzott fel - a legkeserűbb gyötrelem kiáltása. Franciaország megrendült, mintha csak földrengés rázta volna. Vallás, törvény, társadalmi rend, család, állam, egyház - mindent elsöpört a szentségtelen kéz, melyet Isten törvénye ellen emeltek fel."
288. o. "...a benépesült földgolyó minden részébe..." után: "A hitetlen Voltaire egy ízben kevélyen így szólt: >>Unom már hallani, hogy tizenkét ember alapította a kereszténységet. Be fogom bizonyítani, hogy egy ember is elég, hogy véget vessen neki.<< Egy évszázad telt el halála óta.White, E. G.: Korszakok nyomában, Bibliaiskolák Közössége, Budapest, 1991, 606-612. o.
A hiányjegyzék megléte felvet néhány kérdést, amit Ellen G. White szolgálatának megítélésénél mindenképpen szem előtt kéne tartani: