Különösképpen illő tehát, hogy pénteken és szombaton böjtöljetek ugyanúgy, mint az, hogy szombaton virrasszatok, olvassátok az írásokat és a zsoltárokat, imádkozzatok és könyörögjetek a bűnösökért, várjátok és reméljétek Urunk Jézus feltámadását a szombatot követő éjszaka harmadik órájáig. Akkor ajánljátok fel adományaitokat: egyetek, vigadjatok, örüljetek és legyetek vidámak, mert feltámadásunk záloga, Krisztus feltámadott. Ez legyen örök törvény számotokra a világ végezetéig. Azok számára pedig, akik nem hisznek a Megváltónkban, halott ő, mert beléje vetett reményük is halott. Számotokra viszont, akik hisztek, Urunk és Megváltónk föltámadott, mert beléje vetett reményetek halhatatlan és örökké él.
Böjtöljetek tehát pénteken, mert ekkor követett el öngyilkosságot a (zsidó) nép azzal, hogy Megváltónkat keresztre feszítette. Böjtöljetek szombatin is, mert ez Urunk nyugalmának napja. Ez az a nap, amikor egészen különlegesen böjtölni kell, ahogyan mindezen dolgok boldog prófétája, Mózes megparancsolta. Ő ugyanis ezt a Szentlélek által tudta és kinyilatkoztatásként kapta a mindenható Istentől, aki mindent előre tudott, amit a nép szeretett fiával, Jézus Krisztussal tenni szándékozott. Már akkor megtagadták őt Mózes személyében, amikor azt mondták neki: „Ki rendelt téged fölénk vezetőnek és bírónak?” (Kiv 2,14). Ezért kötötte meg őket már előre örökké tartó gyásszal, amikor elkülönítette őket és előírta számukra a szombatot. Mert megérdemelték a szomorúságot, hiszen életüket tagadták meg, éltetőjükre vetettek kezet és adták halálra. Ezért írta elő számukra már akkor, hogy gyászolják pusztulásukat.
Figyeljétek meg jól, testvérek, hogy az emberek többsége gyászában a szombatot utánozza. Így azok, akik a szombatot ünneplik, úgy tesznek, mint akik gyászolnak. Aki ugyanis gyászol, nem gyújt világosságot. A nép sem teszi ezt szombaton Mózes parancsa miatt, aki így rendelte nekik. Aki gyászol, nem mosakszik. Ugyanígy a nép sem szombaton. Aki gyászol, nem terít asztalt: a nép sem szombaton, hanem este előkészítik maguknak és megterítenek, mert eszükbe jut a szomorúság amiatt, hogy majd kezet vetnek Jézusra. Aki gyászol, nem dolgozik és nem beszél, hanem szomorúságba ül: ugyanígy a nép is szombaton, mert a szombati gyászról a nép ezt a parancsot kapta: Ne emeld fel lábadat, hogy dolgozz, és ne hagyja el egy szó sem ajkadat. Ki tanúsítja tehát, hogy a szombat a gyász miatt van? - Az írás tanúsítja, mely azt mondja: „Akkor a nép sírni fog törzsenként. Lévi törzse és asszonyai külön, Júda törzse és asszonyai külön” (Zak 12,12k).
Ugyanígy Krisztus siratásától egészen mostanáig összegyűltek „ab” hónap kilencedik napján, Jeremiás siralmait olvassák, jajgatnak és panaszkodnak. A kilences szám ugyanis a thétára utal, a théta pedig Istenre. Istent siratják tehát, Krisztust, aki szenvedett, és Istenünk, Megváltónk miatt a saját pusztulásunkat is. Miért siránkoznék valaki, testvérek, ha nem volna gyásza? Ezért kell nektek is gyászolnotok miattuk a pászka szombatján a következő éjszaka harmadik órájáig. Azután pedig, Krisztus föltámadásának (napján), örvendjetek, legyetek vidámak magatok miatt. Fejezzétek be a böjtöt és ajánljátok fel hatnapos böjtöléstek nyereségét Istennek, az Úrnak. Ti pedig, akiknek bőséges evilági vagyona van, segítsétek a szegényeket és a rászorulókat gondosan, hogy böjtöléstek díja elfogadásra találjon.
Akármikorra esik is a pászka tizennegyedik napja, tartsátok meg, mert a hónap és a nap nem esik egybe minden évben, hanem változó. Tehát böjtöljetek akkor, amikor a (zsidó) nép a pászkát ünnepli, és igyekezzetek, hogy akkor végezzétek a virrasztást, amikor ők a kovásztalanok ünnepét ülik. Vasárnap pedig mindig legyetek vidámak, mert bűnt követ el az, aki vasárnap kínozza magát. Ezért a pászkán kívül nem szabad senkinek böjtölnie szombat és vasárnap között ebben a három éjszakai órában, mert ez már a vasárnap éjszakája. Csakis húsvétkor böjtöljetek az éjszakának ebben a három órájában, mikor keresztényhez illően összejöttök az Úrban.