A Krisztus visszatérésére való várakozás számos szekta hitének középpontjában áll, ezek az Apokalipszisben [Jelenések könyve], Dániel könyvében stb. található adatok alapján igyekeztek kiszámítani az Úr megjelenésének időpontját. William Miller, egy baptista amerikai farmer (1782-1849), 1843-1844-re jósolta a világvégét. Reménye nem vált valóra, Millert azonban ez sem rendítette meg abban a hitében, hogy 1844-ben legalábbis "megkezdődött a végső korszak". A baptista egyházból történt kizárása után különböző adventista gyülekezetek alapításába kezdett, vagyis olyan hívőket gyűjtött maga köré, akik az üdvözítő megérkezését (latinul: adventus) hamarosan bekövetkezendőnek tartották. Halála után a mozgalom kiterjedt, és nagyszámú szekta jött létre, amelyek valamennyien adventistának nevezik magukat, de számos dogmatikai részletkérdésben eltérnek egymástól; az egyik ugyanis a lélek természetes halhatatlanságát és a pokolbeli büntetés örökkévalóságát tanítják, a másik azt, hogy a halál után minden lélek elalszik, csak a végítéletkor ébred fel, és a rossz megsemmisül, ismét mások pedig azt, hogy az istentelenek már halálukkor megsemmisülnek. Legtöbb hívője a "hetedik napi adventisták"-nak (Seventhday Adventist) van. Az amerikai White házaspár alapította szekta, amely Európában is nagy propagandát fejtett ki, onnan kapta a nevét, hogy azt tanítja: Krisztus eddig azért jelent meg mint ítélőbíró, mert a szent szombat helyett a pogány vasárnapot ünneplik pihenőnapként. Ennek megfelelően szigorú szombatosok (angolul: Sabbatarians), de más rituális szabályokat kötelezőnek tartanak magukra (disznóhús fogyasztásának tilalma stb.).