Izráel népét egy hívő ősatya - Ábrahám - testi leszármazottaiból nevelte fel Isten, hogy az ő különleges, szövetséges népe legyenek (II.Móz. 19:5-6.) Feladatuk volt Isten kinyilatkoztatott igazságának a képviselése a népek között, továbbá az ő törvénye megtartásából fakadó áldások gyakorlati bemutatása és a megváltó Jézus Krisztus eljövetelének lelki előkészítése. Történetük tanusítja, hogy a leghatalmasabb isteni eszközökkel sem menthető meg egy-egy nép vagy az emberiség egésze, mert sokan ragaszkodnak saját választásuk alapján a bűnhöz. Izráelnek is csak egy hívő maradéka töltötte be Isten terveit minden korszakban (Ésa. 10:22). Végül is mint nemzet, teljes mértékben elveszítették a nekik adott különleges - kiváltságot és áldást jelentő - megbízatást (Mt. 21:43). Ettől fogva Izrael népének és Jeruzsálem városának nincs szerepe Isten megváltási tervében. A "lelki Izráel"-re, a minden nemzetből egybegyülekező, hívő keresztény gyülekezetre ruházta át Isten a megbízatásukat (Gal. 6:15-16; I.Pét. 2:9-10). Csakis a nép tragikus sorsa marad jel és bizonyság, ami nem Isten akarata, hanem természetes következmény. Isten éppúgy kívánja az egyesek üdvösségét közülük is, mint minden más nép közül.
Az advent mozgalmat a végső nagy evangéliumhirdetés megvalósítása érdekében hívta létre Isten, pontosan a fontos prófétikus időszak kezdetekor, 1844-ben. A mozgalom keletkezése is pontosan az előre adott prófétikus kijelentéseknek megfelelően történt (Jel. 10. fejezet). A mozgalom ismertetőjelei: "Isten parancsolatainak megőrzése", vagyis az elfelejtett és a történelem folyamán megváltoztatott parancsolatok reformációja, helyreállítása, továbbá "Jézus bizonyságtétele", ami a "prófétaság lelki ajándéká"-val azonos (Jel. 12:17 vö. 19:10). Hisszük, hogy ez az utóbbi ígéret E.G. White (1827-1915) szolgálatában teljesedett be, aki az advent mozgalom ihletett tanítója és nevelője volt. Isten szólt hozzá, mint a régi prófétákhoz, és azzal a feladattal bízta meg, amelyről ő maga így tett bizonyságot: "Mivelhogy az emberek kevés figyelmet szenteltek a Bibliának, az Úr adott egy kisebb világosságot, hogy férfiakat és nőket a nagyobb világossághoz vezessen" (E.G. White: RH, 1903. jan. 22.). A Szentírás előre megjövendölte, hogy e mozgalom - noha szinte olyan kézzel fogható módon alapította, mint egykor Izráelt, súlyos lelki hanyatlás állapotába jut (Jel. 3:14-17). Kijelentette azonban az Úr azt is, hogy e nép maradéka megtér, sőt rendkívüli lelki szintet ér el Isten evangéliumának és Szentlelke munkájának befogadása által (Jel. 14:1-5, 12). Így készülnek fel a késői eső kiárasztására, ami Jézus egykori tanítványainak kicsiny csoportja, és annak erejével hozzájuk hasonló, hatalmas munkát végeznek el: az örökkévaló evangélium és a hármas angyali üzenet hangos szóval való hirdetését az egész földön úgy, hogy a "föld fénylik annak dicsőségétől" (Jel. 14:6-12; 18:1-4). A "jó Pásztor" hangja és üzenete lesz hallható e mozgalomban és az ő Lelke nyilatkozik meg benne. Ezt meghallják Isten őszinte követői, akik nagy számban élnek szétszóródva a különböző keresztény felekezetek körében. Meghallja továbbá minden őszinte istenkereső a világban, és a nem keresztények között is. Így teljes számban egybegyűjtetik Isten igaz hívő népe minden "nép, nyelv és ágazat" köréből végre egyszer a történelem folyamán (Jn. 10:16; Jel. 7:9).