Rabszolga-felszabadítás engedélyezése ünnepnapokon

Kr. u. 321. július 3.

Az ünnepekről. Imperator Constantinus Agustus Helpidiusnak. Amint igen méltatlannak tűnt a Nap tiszteletének (dies veneratione solis celeber) szentelt napot (értsd: vasárnapot - a ford.) egymásnak feleselő perlekedésekkel és szemben álló felek ártalmas perbeszédeivel tölteni, úgy kedves és üdvös igen-igen óhajtott dolgokat végezni ezen a napon. Ennélfogva mindenkinek legyen sazbad tehát ünnepnapon felszabadítania és elbocsátania szolgáját (emancipandi et manumittendi die festo cunti licentiam habeant), s amiket ezzel kapcsolatban végeztek, semmi akadályba ne ütközzék. Előterjesztve Caralisban, a július hónap Nonaeját megelőző ötödik napon, Crispus és Constantinus ceasarok második consulságának évében.

Értelmezés (interpretatio): Jóllehet parancsunk szerint vasárnap szent napján (sancto die dominico) minden pereskedésnek és kártérítési pernek hallgatnia kell, a legkevésbé sem tiltjuk a felszabadítást és az elbocsátást, s ugyanilyen rendelkezésekkel megengedjük, hogy végbemenjenek az ezekkel kapcsolatos intézkedések.

Forrás: Borhy László [szerk]: Római történelem - szöveggyűjtemény, Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 210-211. o. (A CodTheod 2,8.1.-ből fordította: Schmál Dániel)
  Blog  |   Host  |   Jognyilatkozat  |   Kontakt  |   TechnInfo  
(cc) Brátán János, Apológia Kutatóközpont, 2006-2009, (cc) Apológia Kutatóközpont, 2010.