Szókratész egyháztörténete, V. könyv, 22. fejezet

(Kr. u. 438-443)

Ami az összejöveteleket illeti, azokkal kapcsolatban a következő a helyzet. Míg az egész földkerekségen élő egyházak minden héten szombati napon ünneplik a titkokat, az alexandriaiak és a rómaiak valamilyen ősi hagyomány folytán vonakodnak attól, hogy így tegyenek. Az egyiptomiak, akik Alexandria szomszédságában élnek, és a Thébaiszban lakók tartanak ugyan összejöveteleket szombaton, de nem részesednek a titkokban, mint ahogy ez a keresztényeknél szokás. Miután ugyanis lakomát rendeztek és mindenfajta étellel jóllaktak, alkonyattájt végzik el a felajánlást és részesednek a titokban. Alexandriában szerdán és pénteken felolvassák az Írásokat, és tanítók magyarázzák őket: minden úgy folyik le, mint az (eukharisztikus) összejöveteleken, a titkok szertartásának kivételével. És ez Alexandriában ősi szokás. Hiszen – úgy látszik – sokszor tanított ezeken a napokon Órigenész a templomban. Mivel bölcs tanító volt, és belátta, hogy a mózesi törvény tehetetlenségét még inkább gyengíti a szó szerinti magyarázat, ezért a húsvét jelentését szellemi értelemben vette, és azt állította, hogy csak egyetlen igazi húsvét volt: amit az Üdvözítő akkor ünnepelt meg, amikor a keresztre szegezve szembeszállt az ellenséges erőkkel, és ezt a győzelmi jelvényt használta az ördöggel szemben.

Forrás: Szókratész egyháztörténete [ford. Baán István] [Ókeresztény Írók, 9. kötet], Szent István Társulat, Budapest, 1984, 359. o.
  Blog  |   Host  |   Jognyilatkozat  |   Kontakt  |   TechnInfo  
(cc) Brátán János, Apológia Kutatóközpont, 2006-2009, (cc) Apológia Kutatóközpont, 2010.