Kronológia az adventizmus megértéséhez

A kronológia összeállításának szempontjai

Az ok-okozati viszonyok megértésének kulcsa sokszor egy jó kronológia. Sajnos, nem találtam részletes adventista kronológiát, ezért magam állítottam össze egyet, mivel bizonyos esetekben az események sorrendje felfedi az adventista történelem néhány nehezen érthető összefüggését.

A kronológia összeállításánál főként Ellen G. White irodalmára és adventista történészek munkáira hagyatkoztam, de természetesen a kritikai munkákban fellelhető kronológiai összefüggéseket sem hagytam figyelmen kívül. Az oldalt folyamatosan frissíteni szeretném a kutatásaim során előkerülő újabb adatokkal.

Hogy a hivatkozott események ne csak a levegőben lógjanak, minden egyes időpontnál megjelölöm azt az forrást, amelyből az adat származik.

Kronológia

1755
Lisszaboni földrengés. Adventista írásértelmezés szerint a Jel. 6:12 beteljesedése. [GC 304. o.]
1780. május 19.
Sötét nap. Adventista értelmezés szerint a Mk. 13:24 és párhuzamosai beteljesedése. [GC 306. és 308. o.]
1810. november
John Aquilla Brown a Londonban és Bostonban egyaránt megjelenő The Christian Observerben publikálja végidői kronológiáját, amely szerint 1843-ban Jézus Krisztus visszatér. [Jonsson 31. o.] "A második eljövetelt a zsidó időszámítás szerinti, tavasztól tavaszig számított, 1843/44-es évben várták. Állítólag egyes magyarázók az Egyesült Államokban egymástól függetlenül jutottak el az 1843-as évhez, mint a 2300 év utolsó évéhez. Bár lehetséges, hogy ez igaz, mégsem lehet bizonyítani. Érdekes tény azonban, hogy a londoni Christian Observer-nek, - ez egy 1802-ben alapított folyóirat, amely gyakorta foglalkozott próféciákkal - volt egy amerikai (bostoni) kiadása is, amely cikkről cikkre megegyezett a brit kiadással. Így Brown 2300 évről szóló cikkét sokan olvashatták az Egyesült Államokban már 1810-ben is. Röviddel ezután kezdett felbukkanni az 1843-as év az amerikai prófécia-magyarázatokban." [Jonsson 225. o.]
1818
William Miller két év bibliatanulmányozás után arra a következtetésre jut, hogy kb. 25 év múlva (1843-ban) Jézus Krisztus visszajön a Földre. [GC 329. o.]
1821
A német Joseph Wolff elkezdi világmisszióját, és hirdetni kezdi Krisztus közeli visszajövetelét. [GC 357. o.]
1827. november 16.
Ellen Gould Harmon (később Ellen G. White) születése. [EW 11. o.] [Életünk 1. o.]
1831
Miller nyilvánosan is elkezdi hirdetni üzenetét arról, hogy Jézus Krisztus 1843-ban tér vissza. [GC 331. o.]
1832
A The Vermont Telegraph-ban (baptista újság) jelenik meg Miller nézete először nyomtatásban. [Schwarz 33. o.]
1833
A baptista egyház lelkészi felhatalmazást ad, hogy Miller prédikálja üzenetét. [GC 332. o.]
1833. november 13.
A meteoresőt az adventisták Krisztus eljövetele jelének tartják. (Vö. Jel 6:13) [GC 333. o.]
1834
William Miller nézeteit egy hatvannégy oldalas pamfletben publikálja. [Schwarz 33. o.]
1836
Ellen Gould Harmont (később Ellen G. White) egy 13 éves lány orron dobja egy kővel. Következmények: három hétig kómában fekszik, két éven át nem kap levegőt az orrán és kimarad az iskolából. (Feltehetően agyi homloklebenye sérült.) [Életünk 1-2. o.]
1837
Rachel Oakes-Person csatlakozik a hetednapot ünneplő baptistákhoz, és aktív bizonyságtevője lesz a szombat ügyének. [Hitünk I., 31. o.]
1838
William Miller Lectures c. könyve a bostoni Daily Times szerkesztőjének a kezébe kerül, aki nézeteit publikálja. [Schwarz 33. o.]
1838 nyara
Dr. Josiah Litch kiadja a 200 oldalas „The Probability of the Second Coming of Christ About A.D. 1843” c. könyvét. Ebben megjósolja, hogy az Ottomán (Török) Birodalom 1840. augusztus 11-én elbukik. [Schwarz 34. o.]
1839. december 8-16.
Joshua V. Himes meghívására William Miller látogatást tesz a bostoni Chardon utcai templomban. [Schwarz 37. o.]
1840
William Miller közzétesz 14 irányelvet a Biblia értelmezéséhez. Ennek tizedik pontjában így fogalmaz: „A jelképeknek időnként két-három jelentése is lehet, a nap például három időtartamot is jelölhet: 1) Meghatározatlan időt, 2) meghatározott időt, egy évet, 3) és ezer évet. Ha megfelelő összefüggésbe helyezzük, összhangba kerül a Bibliával, egyébként nem (Préd 7:14; Ezék 4:6; 2Pét 3:8)”
1840
John Dowling, baptista pásztor megjeleníti az „An Exposition of the Prophecies, Supposed by William Miller to Predict the Second Coming of Christ, in 1843.” c. könyvét. Ebben tételesen cáfolja William Miller tanítását. Ugyanebben az évben Bostonban Abel Tompkins kiadásában jelenik meg egy másik könyv „Miller Overthrown – or the False Prophet Confounded” címmel, amely szintén a millerita tanokat cáfolja.
1840. február 28.
Megjelenik a The Sign of the Times, az első adventista újság. Az év végére már 1500 előfizetője lett a lapnak. [Schwarz 37-38. o.]
1840. március
William Miller Portlandben Krisztus második eljöveteléről prédikál arról, hogy Jézus Krisztus 1843-ban visszatér. Ellen G. Harmon (később Ellen G. White) felkeresi az összejöveteleket. [Életünk 3. o.]
1840. augusztus 11.
Törökország követei útján elfogadta Európa védelmét. Az adventista Josiah Litch két évvel korábban napra pontosan megjósolta, a Jel. 9:15 alapján. [GC 334-335. o.]
1840. október 14.
Az első adventista generál konferencia a bostoni Chardon Street Chapelben. [Schwarz 39. o.]
1842
James White, a Christian Connection szolgálója elfogadja az advent üzenetet, és hirdetni kezdi. [Schwarz 45. o.]
1842. tavasza
A nagy érdeklődésre való tekintettel a The Sign of the Times hetilappá változik. Még ebben az évben kezdi el működésést a The Midnight Cry, New Yorkban. Először az adventista összejöveteleket volt hivatott reklámozni, négy héten át naponta jelent meg tízezer példányban. Később hetilapként jelent meg. Más területeken is megjelentek helyi adventista újságok heti-havi rendszerességel, így például:
  • The Voice of Truth, Rochester,
  • The Western Midnight Cry, Cincinnati,
  • Trumpet of Alarm, Philadelphia,
  • Voice of Elijah, Montreal.
A kiadói tevékenység nem csak erre korlátozódott, Himes elkeztde kiadni a Second Adventi Libraryt. Ezzel párhuzamosan színes prófétikus táblázatokat jelentetett meg Charles Fitch. [Schwarz 38. o.]
1842. május
A hatodik generál konferencia a bostoni Melodion Hallban, Joseph Bates elnökletével. A konferencia határoz, hogy sátoros összejöveteleket tartanak Amerikai szerte. [Schwarz 40. o.]
1842. június
Ellen Gould Harmon (később Ellen G. White) rendszeresen részt vesz Portlandban (Maine állam) a Krisztus második eljöveteléről szóló adventista igehirdetéseken. A sátoros összejövetelek elindulnak. [EW 11. o.] [Életünk 7. o.] [Schwarz 40. o.]
1842. június 26.
Ellen Harmon csatlakozik a portlandi metodista közösséghez.
1842. november 3-12
Tíz részből álló cikksorozat jelent meg amerika legbefolyásosabb napilapjában a New York Herald-ban, A világ vége címmel. Ebben és a később kiadott nyolc oldalas mellékletben J. G. Benett szerkesztő ismerteti olvasóival a millerita tanokat. [Hitünk I., 17. o.]
1842/43 folyamán
Ellen Harmon álmokat lát. Egyikben a következőt beszéli el: „Erre kinyitá [ti. a vezetője] az ajtót, s beléptünk. A következő pillanatban Jézus előtt álltam. Milyen gyönyörű arc! A tévedés teljesen ki van zárva. Ez a sugárzó és jóságos és mégis tekintélyt parancsoló arc csak az Övé lehetett.” [Életünk 12. o.]
1843
Az advent mozgalom képviselői közös hitelvi nyilatkozatot fogadnak el Bostonban. Szintén ebben az évben jelennek meg az olcsó adventista traktátusok Himes kiadásában. Nemsokára francia és német fordítások megjelennek. [Schwarz 38. o.] A külső kritika hatására Himes, Litch, Apollos Hale és Sylvester Bliss újra megvizsgálják az 1843-as dátumot. Arra a következtetésre jutnak, hogy a karaita időszámítás szerint az 1843-as év 1844. április 18-án zárul. [Schwarz 48. o.]
1843. február 16.
Samuel Sheffield Snow publikálta azon nézetét, hogy a 2300 éves időszak vége a zsidó év hetedik hónapjának 10. napján ér véget (nagy engesztelési nap, Jom Kippur). Az időpontot nem határozta meg közelebbről. Tételeit az első csalódás előtt senki sem vette komolyan.
1843. március
Áttételesen Rachel Oakes-Person bizonyságtétele hatására Frederick Wheeler metodista-adventista prédikátor szombatot kezd ünnepelni.
1843. május
Himes ekkorra kb. 5 millió példányt adott el újságokból és traktátusokból. [Schwarz 38. o.]
1843 nyara
Charles Fitch adventista prédikátor Clevelandben elkezdi meghirdetni a Jel 18 alapján, hogy az advent nép hagyja el az egyházakat, mert azok Babilonná lettek. ("Elesett, elesett a nagy Babilon... Menjetek ki belőle, én népem." Jel 18:2,4) A felhívás nyomán mintegy százezer keresztény hagyja el a protestán közösségeket 1843/44 folyamán. A protestáns közösségek elkezdik kizárni azokat a tagjaikat, akik az advent mozgalomhoz vallóknak vallják magukat. George Storrs figyelmeztetni kezdi az advent mozgalmat, hogy ne alapítsanak külön közösséget, mert Babilonná válnak a szervezet miatt. [Schwarz 46-47. o.] [Hitünk I., 20. o.]
1843 szeptember
A Harmon családot (Ellen G. White szüleit és testvéreit vele együtt) kizárják a metodista egyházból a millerita tanokért. Erről a korszakról a EW-ben a következőket olvashatjuk EGW tollából: „A meghatározott időpont hirdetése igen nagy ellenkezésre talált mindenütt, a szószéken szónokló prédikátoroktól kezdve, egészen a gondatlan bűnösökig. A képmutató prédikátorok s a léha bűnösök egyaránt azt hangoztatták, hogy „senki sem tudhatja azt a napot és azt az órát”. Nem akarták azoknak a tanítását elfogadni, akik utaltak arra az évre, mikor a prófétai korszak véget ér s akik azokra a jelekre hivatkoztak, melyek a vég közvetlen közelségét jelzik. A nyáj pásztorai közül többen azt állították, hogy Jézust szeretik, nincs kifogásuk ellene, hogy Jézus második eljövetelét hirdetjük, de kikeltek eljövetele idejének lerögzítése ellen. Isten mindeneket látó szeme olvasott szívükben. Ezek az emberek nem kívánták Jézus közeli eljövetelét.” [EW 233-234. o.] [Életünk 12. o.]
1844 tavasza (másutt 1844. március 21.)
Első csalódás. A William Miller által meghirdetett időintervallum végső időpontja elmúlik anélkül, hogy bekövetkezne Jézus Krisztus második adventje. [GC 391. o.] Az 1844. április 18-i dátum is elmúlik Krisztus visszatérése nélkül. Az adventisták egyetlen reménysége a Hab 2:3.
1844. június 27.
Joseph Smith-t, a mormon prófétát Illionisban tűzharcban agyonlövik. (Akkoriban veszélyes szakma volt prófétának lenni.)
1844. augusztus
Rachel Oakes-Preston bizonyságtételének hatására Thomas M. Preble baptista-adventista prédikátor is szombatünneplővé lesz. [Hitünk I., 31. o.]
1844. augusztus 12-17.
Adventista konferencia Exeter, New Hampshireben. Samuel S. Snow egy karaita naptár segítségével megállapítja, hogy a nagy engesztelési nap 1844. október 22-re esik, és ekkor tér vissza Jézus Krisztus. [Schwarz 49-50. o.]
1844. augusztus 22.
Samuel S. Snow nézetei a négyoldalas True Midnight Cry kiadásával szinte teljesen elfogadottá válik az advent mozgalomban. Snow értelmezése szerint két oka van az 1844. október 22-i visszajövetelnek. Az egyik a nagy engesztelési naphoz kapcsolódik, hiszen akkor tisztítják meg a Szenthelyet (a Dn 8:14 és a 3Móz 16. fejezet összekapcsolása), valamint Jézus Krisztus példázata a tíz szűzről (Mt 25. fej.) szerint egy fél napot késett a vőlegény, és így egy fél évet hozzá kell adni Miller időmeghatározásához. Samuel S. Snow tanítását elfogadó mozgalmat hetedik hónap mozgalomnak és 'éjféli kiáltás' mozgalomnak is nevezik. [Schwarz 50. o.]
„Az apostolok kora óta támadt nagy vallási megmozdulások közül egyik sem volt mentesebb az emberi hibáktól és sátáni mesterkedésektől, mint az 1844. évi őszi mozgalom. A mozgalomnak azok a résztvevői, akik erősen álltak az igazság talapzatain, még most, hosszú évek múltán is érzik annak az áldott munkának a szent befolyását, és tanúsítják, hogy Istentől volt.” [GC 401. o.]
Ugyancsak ekkor, a Midnight Cry c. lapban a következő állásfoglalást tették közzé a Miller mozgalom vezetői: "Szeretjük h.n. baptista testvéreinket, de úgy ítéljük meg, hogy ők megpróbálják megjavítani és újra a nyakukba tenni azt a régi igát, amit a zsidók is viseltek, ahelyett, hogy szilárdan megállnának abban a szabadságban, amit Jézus Krisztus biztosított számunkra." [Hitünk I., 31. o.]
1844. szeptember 23.
A nagy engesztelési napot (Jom Kippur) ünneplik mind a rabbinikus, mind a karaita zsidók.
1844. október 22.
Jézus Krisztus a hetedik hónap mozgalom által meghirdetett időpontban nem jött el. (Nagy csalódás vagy keserű csalódás) [GC 391. o.]
1844. október 23.
Hiram Edson az átvirrasztott éjszaka és a csalódás után látomásban megvilágosodik: a 2300 év végén Jézus Krisztus a mennyei szentek szentjébe lép be. Barátjaival, O. R. L. Crosierrel és Dr. F. B. Hahnnal ezt kezdték el kutatni. [Hitünk I., 27-29. o.]
1844. december
Ellen G. Harmon (később Ellen G. White) első látomása. (Helyszín: Portland, Haines-ék háza.) Első látomását a WLF-ben publikálta, későbbi kiadású EW-ban azonban részeket hagyott ki belőle. (Látomásában azt látta, hogy akik nem léptek tovább az 'éjféli kiáltás' mozgalommal, azokat Isten elvetette. [A többieket már előbb! Második angyal üzenete!] Feladatuk tehát csak annyi, hogy várják meg a késedelmet, mert a kegyelem lezárult.) [EW 13-20. o.] [WLF 14-18. o.] [Életünk 30-32. o.]
1845
Ellen Harmon és James White sok más adventistával együtt arra a meggyőződésre jutott, hogy Jézus második eljövetele 1845 októberében (7. hónap) következik be. [WLF, 22. o.]
Ugyanebben az évben William Miller szembefordult saját tanításaival és a hetedik hónap mozgalommal. „Őszintén bevallom, hogy tévedtem az idő tekintetében; és nincs más mentségem, minthogy tiszta szándékból cselekedtem így, és hogy Isten dicsőségét szolgálta. A hibáimat és tévedéseimet Isten meg fogja bocsátani, bízom benne...” (William Miller's Apology and Defence, Boston, 1845) [Jonsson 31. o.]
1845. február 28.
Az Izrael reménysége (The Hope of Israel) c. portlandi adventista újságban Thomas M. Preble egy cikket jelentetett meg a szombatról. Ez a cikk győzte meg Joseph Batest és John. N. Andrewst a szombat igazságáról. [Hitünk I., 31. o.]
1845. március – augusztus
Samuel S. Snow kiadja a Jubilee Standardot, kemény konfliktusba keveredik a Miller-mozgalom tagjaival. Kijelenti magáról, hogy Illés próféta, és hamarosan minden formában elkülöníti magát a h.n. adventizmustól.
1845. április 29.
Adventista konferencia Albanyban (New York) William Miller és Joshua Himes vezetésével. Ennek során visszatérntek a nagy adventmozgalom eredeti üzenetéhez. Erről a konferencia résztvevői nyilatkozatot adnak ki. Bevezetése szerint erre azért volt szükség, mert "sok egymásnak ellentmondó vélemény, a bibliailag megalapozatlan nézetek és szélsőséges szokások, valamint a szomorú szakadások miatt, amit a névleges adventisták idézek elő, szükségesnek tartjuk, hogy a Szentírás alapján megvalljuk a világ előtt ... a hitünket...". [Hitünk I., 36. o.]
1845. május 15.
A Morning Watch számában megjelent nyilatkozat szerint az adventisták döntő többsége elutasítja a látomásokat.
1845 október, öt nappal az 1845-ös dátum elmúlta előtt
Ellen Harmon látomásban látta, hogy ismét csalódni fognak, amin ugyanúgy át kell menniük, mint 'Jákób szorongattatásának éjszakáján'.
1846
Joseph Bates egy traktátust adott ki "A hetednapi szombat örök jegy" címmel. [Hitünk I., 32. o.]
1846. február 7.
Crosier a Day Star számának mellékleteként megjelenteti a szentély szolgálatról szóló cikket, amelynek címe "Law of Moses". Ezzel gyakorlatilag bevezette a vizsgálati ítélet tanát az adventizmusba. Crosier 1887-ben kiadott nyilatkozata szerint a mű egyik célja az volt, hogy bebizonyítsa, hogy a kegyelem ajtaja mindörökre bezárult. A cikk tanulságai:
  • 1844. október 22-én ment be először Jézus Krisztus a szentek szentjébe a mennyei szentélyben.
  • Nem volt engesztelés a kereszten.
  • Az engesztelést csak a Főpap teheti meg a mennyei szentélyben.
  • Külön kell választani a bűnök elfedezését és a bűnök megbocsátását, mind fogalmilag, mind helyileg.
  • Az ítélet addig nem teljes, amíg a Krisztusra hárított bűnök Sátánra át nem háríttatnak, aki a nagy engesztelési nap bűnbakja.
  • Az ítélet nem teljes addig sem, amíg meg nem tisztítják a mennyei szenthelyet, amely megtisztítás 1844. október 22-én kezdődött meg.
[Hitünk I., 29. o.]
1846. február 15.
Ellen Harmon látomása a 2300 nap végéről nyomtatásban megjelenik.
1846. augusztus 30.
James White és Ellen Gould Harmon összeházasodik. [EW 50. o.]
1846 ősze
Joseph Bates megosztja a „szombat igazságát” Ellen G. White-tal és James White-tal, akik ekkortól kezdik el ünnepelni, tanítani és védeni a szombatot.
1847 január
Joseph Bates megjeleníti a „Seventh Day Sabbath: A Perpetual Sign” c. traktátust, amelyben összefüggésbe hozta a szombatot, a második adventet és a Jel. 14. hármas angyali üzenetét.
1847. április
Ellen G. White látomása a szombat fontosságáról. „Az első kőtáblán a négy első parancsolat fényesebben ragyogott a többinél, de a negyedik parancsolat, a legfényesebb volt mind között, mert Isten a szombatot szent nevének dicsőségére választotta el.”
1847. április 21.
Ellen Gould White Eli Curtisnek írt levelében leírja, hogy „Isten megmutatta nekem látomásban, hogy több, mint egy éve, Crosier testvérnél volt az igaz világosság a szentély megtisztításával kapcsolatban, stb; és ez az Ő [ti. Isten] akarata volt, hogy C. testvér leírta meglátását, és kiadta a Day-Star Extra 1846. február 7-i számában. Az Úrtól teljesen felhatalmazva érzem magam, hogy ajánljam ezt az Extrát minden szentnek.” [WLF, 12. o.]
1847. május 30.
James White megjeleníti az 'A Word to the „Little Flock.”' c. pamfletet, benne a legkorábbi White látomásokkal, és egyebekkel. James White ebben az írásban leírja, hogy az ajtó bezáródott 1844. októberében. [WLF]
1848. december 16.
Ellen G. White látomást kap a „Menny erősségeinek megrendüléséről”. A forradalmi hangulat Európában nem jelenti az ég megrendülését, ezt sokan tévesen tanítják. „A légkör ketté vált és visszagördült; a kinyílt űrön át az Orionba tekintettünk, ahonnan Isten szava hangzott felénk.” (Megjelent a Present Truth-ban, 1849 augusztus 1-én) [EW 41. o.]
1849. január 5.
Ellen G. White látomása az elpecsételésről. Azok az adventisták, akik nem fogadták el a szombatot, kirekesztettek az üdvösségből. (Megjelent a Present Truth-ban, 1849 augusztus 1-én.)
1849. március 24.
Ellen G. White látomása a nyitott és zárt ajtóról. Ebben megerősíti a szombatot, mint próbakövet, valamint azt, hogy „a korszerű igazság ellenségei ki akarták nyitni a szentély ajtaját, melyet Jézus bezárt, és be akarták zárni a szentek szentjének ajtaját, amelyet Jézus 1844-ben megnyitott – hol a frigyláda van, mely tartalmazza a két kőtáblát, melyre Jehova írta fel ujjával a Tízparancsolatot.” Szintén itt jelenti be, hogy a bűnösök megváltásának az ideje lejárt. (Megjelent a Present Truth-ban, 1849 augusztus 1-én) [EW 42-45. o.]
1850. január 26.
Ellen G. White látomása a „kicsiny nyájhoz”. A pusztulás a küszöbön van, minden anyagi eszközt a világi lelkek megmentésére kell áldozni. Akik nem fektetnek ilyen módon be, nem juthatnak be a mennybe. Elkezdődött a nagy rostálás elkezdődött és folytatódik azokon, akik nem hajlandóak Istenért és országáért áldozatokat hozni. [EW 48-52. o.]
1850. június 27.
Ellen G. White látomása az állat jeléről. Jézus eljövetele gyakorlatilag a küszöbön van, a nép készüljön. „Az Egyház (más fordítás szerint a pápa) a nyugalom napját a hét hetedik napjáról a hét első napjára helyezte. Megváltoztatta éppen azt az igaz parancsolatot, amely azért adatott, hogy Teremtőjére emlékeztesse.” [EW 64-69. o.]
1850. augusztus 24.
Ellen G. White látomása arról, hogy a titokzatos kopogtatások Sátántól származnak. (Mesmerizmus, halott emberek lelkeivel való találkozás.) [EW 59-64. o.]
1850. szeptember
Ellen G. White látomása az utolsó csapásokról és az ítéletről. [EW 52-58. o.]
1850. szeptember 7.
Ellen G. White látomása a végre való készülődésről. „Mi, akik hisszük az igazságot, nagyon ügyeljünk arra, nehogy alkalmat adjunk a rágalmazóknak a fecsegésre. Nagyon vigyázzunk minden lépésünkre, hogy az a Bibliával összhangban legyen. Azok, akik gyűlölik Isten parancsolatait, épp úgy örvendeznek ma is tévedéseinknek és hibáinknak, mint 1843-ban a hitetlenek.” [EW 69-70. o.]
1850. szeptember 23. (?)
Ellen G. White látomása az egybegyűjtés idejéről. „Láttam, hogy az 1843. évi prófétai táblázat készítőit az Úr keze vezérelte munkájukban, s azon ne változtassunk; adatai olyanok voltak, mint az Úr akarta; azokat kezével takarta le s úgy elrejtett a számokban egy hibát, hogy azt senki sem fedezhette fel, amíg kezét el nem vonta róla.” „Láttam, hogy a régi Jeruzsálem sohasem épül fel többé.” [EW 74-76. o.]
1851. május 14.
Ellen G. White látomása Jézus szépségéről és kedvességéről. [EW 71-74. o.]
1851. augusztus
Megjelenik a „Tapasztalatok és látomások” első kiadása, amelyben EGW korábbi írásai módosított formában kerülnek kinyomtatásra. Ebben a következőkre is bíztatja olvasóit: „Azoknak, akik ezt a könyvecskét terjeszteni óhajtják, még azt akarom mondani, hogy csak komoly emberek számára s nem olyanoknak, akik Isten Lelkének dolgait nevetségessé tennék.” [EW 78. o.]

Irodalomjegyzék

  Blog  |   Host  |   Jognyilatkozat  |   Kontakt  |   TechnInfo  
(cc) Brátán János, Apológia Kutatóközpont, 2006-2009, (cc) Apológia Kutatóközpont, 2010.