Az adventista olvasók számára önkényesnek tűnhet ahogy mind az adventista, mind a h. n. adventista kifejezéseket használom. Nincsen könnyű dolgom, mert az egyes adventista irányzatok mind magukat tartják az adventista tanítások egyedül hiteles képviselőjének, éppen ezért az ő általuk adott definíciók sem voltak egységesek vagy iránymutatók. Mivel nem érzem magam feljogosítva arra, hogy állást foglaljak abban kérdésben, hogy ki képviseli hűebben az adventizmus üzenetét, ezért én a teológiai/egyháztörténeti szakirodalomban megszokott módon használom ezeket a fogalmakat.
Tisztában vagyok azzal, hogy minden általánosítás egy kicsit torzítja a teljes képet. Ha egy-egy fogalmat egyszerűsítve használok, előfordulhat, hogy a cikkeket olvasók nem teljesen ugyanazt olvassák ki a cikkekből, amit én közölni szerettem volna. Azzal is tisztában vagyok, hogy különbséget kell tenni a hivatalos egyházi tanítás és a tagok egyéni hite között. Ezt tekintve legalább annyiféle értelmezése lehetséges kifejezésnek, ahány adventista a világon van.
Ezért a következő kérdésekre keresem a választ:
Az advent kifejezéssel mindenki találkozott már. A karácsonyt megelőző időszakot jelöli, és egyszerűen arra utal, hogy ez egy várakozási periódusa az egyházi évnek, ami Jézus Krisztus születésének időpontjába torkollik. A szó tartalmi jelentése tehát Krisztus várását jelenti. Ha bibliai értelemben nézzük, akkor azok a hívő keresztények az adventisták, akik Jézus Krisztus visszatérését várják. Ebben az értelemben tehát mindegy, hogy katolikus, protestáns vagy ortodox keresztényekről beszélünk: lényeg az, hogy Jézus Krisztus eljövetelében reménykedő keresztényekről van szó.
A teológiai/egyháztörténeti szakirodalom ezt a kifejezést tovább szűkíti. E szerint az adventista kifejezés a 19. sz-i angol és észak-amerikai mozgalmakra utal, melyek üzenetének középpontjában Jézus Krisztus visszatérése volt. Az adventista felekezetek családját (Adventist Family) általában a következőkre bontják szét:
Látható tehát, hogy a teológiai/egyháztörténeti szakirodalom jóval szélesebb értelemben használja az adventista kifejezést, mint ahogy azt a h. n. adventisták gondolják. (Értelmezésük szerint az adventista egyenlő h. n. adventista kifejezéssel, amit sokszor a H. N. Adventista Egyház tagja szinonimájaként használnak ennek az egyháznak a tagjai.) Teológiai szempontból nagyon nagy a különbség, azonban két jellemző megtalálható minden adventista közösségben:
Adventista tehát jelenthet egyszerűen olyan keresztényt, aki Krisztus visszajövetelét várja, jelentheti azt a teológiai irányzatot, ami Krisztus visszajövetelének eseményét helyezi a középpontba (történelmileg főként Millerhez és mozgalmához csatolható módon), és jelentheti a H. N. Adventista Egyházhoz tartozást is. Az adventizmus kifejezésen tehát én a teológiai/egyháztörténeti fogalmat értem. Már csak azért is, mert Miller már csak halála miatt sem lehetett a H. N. Adventista Egyháznak a tagja (1849-ben halt meg, az egyházat pedig 1863-ban alapították). Már pedig ki lenne adventista, ha maga Miller nem?
A h. n. adventista a szó hagyományos értelmezése szerint nem jelent többet, mint olyan Krisztust váró keresztényt, aki szombatot ünnepel (hetedik nap erre utal, ennek a rövidítése a h. n.). Ugyanakkor fontos szem előtt tartani azt is, hogy
mégsem h. n. adventisták. Hol van tehát a teológiai határ? Úgy látom, hogy a h. n. adventista tanításhoz négy szükséges és elégséges tanítás tartozik:
Ezek együtt alkotják azt feltételrendszert, amik egy tanrendszert h. n. adventistává tesznek. Éppen ezért – bár lehet, hogy sértő lehet a H. N. Adventista Egyház tagjainak – a h. n. adventista kifejezést ezen az oldalon ebben az összefüggésben használom.
Teológiai szempontból szintén ide kell sorolni a Victor T. Houteff (1885-1955) által elindított mozgalmat, aminek a legjelentősebb irányzata a Davidian Seventh-day Adventist Association, bár ők nincsenek jelen hazánkban.
Magyarországon négy bejegyzett egyház/közösség működik a fenti kritériumnak megfelelően:
A felsoroltakon kívül missziós tevékenységet folytat még néhány olyan, a fenti feltételeknek megfelelő, Háromság-tagadó közösség is, akik értelmezésem szerint ugyancsak h. n. adventisták, még akkor is, ha alapvetően teljesen más a képük Istenről, mint a fent felsorolt négy egyháznak/közösségnek.
Bármennyire is szeretnék sokszor a H. N. Adventista Egyház tagjai, hogy egyházukról egységes kép éljen az átlagember és a kutató előtt, a helyzet már régen nem ez. Az Interneten megtalálható enciklopédiák ontják a különféle irányzatokról szóló szócikkeket (pl. en.wikipedia.org). Úgy tűnik, hogy az egyházban megjelenő irányzatok a következőképpen csoportosíthatók:
A fő áramlat képviselői (akik egyébként a legtöbben vannak) határozzák meg elsősorban a H. N. Adventista Egyház arculatát. Bár hívei a nyitottságnak, de elutasítják azokat az újabb igazságokat, amelyek ellentmondásba keveredhetnének a régiekkel. Azt is elismerik ugyanakkor, hogy Ellen G. White helyzete alapvetően más volt, mint a mai adventisták helyzete.
Az evangelikál adventizmus tanításában és gyakorlatában az advent üzenetből elsősorban az „örökkévaló evangélium” hirdetésére és „Jézus hitére” helyezi a hangsúlyt. A történelmi adventizmus az egyház legkonzervatívabb része, amely egyedül önmagát tartja hitelesnek, és az összes többi irányzatot hitehagyónak bélyegzi. A haladó irányzat megpróbál lépést tartani az egyházon kívüli világgal, akár olyan módon is, amely a többi irányzat szemében a h. n. adventista azonosságtudat feladását jelentheti.
A négy legfontosabb irányzat közti viták alapkérdései így fogalmazhatók meg:
Megjósolható, hogy az egyházon belül és annak környezetében még jó ideig vitatéma lesz ez a néhány kérdés. Az, hogy az egyes egyháztag milyen választ ad az egyes kérdésekre, alapvetően meghatározza egyházon belüli identitását.
Minden adventista egyforma? A válasz egyértelműen nem. Különbségek vannak magában a H. N. Adventista Egyházban, a h. n. adventista mozgalomban és az adventista irányzatokban is. Az egység tulajdonképpen kimerül abban, hogy minden irányzat Millertől eredeztethető.