Kedves János!
Felteszed a
kérdést: “Ki mondta valaha is bármely
kereszténynek, hogy bármelyik napot ünnepelni kéne??” Első sorban
arra kérlek, mutasd meg azt az Újszövetségi igét ahol Jézus vagy Isten
szövetséget köt a keresztényekkel. Vagy azt az igehelyet ahol Jézus a
keresztényekhez szol.Azután ezt írod: „Lehet, hogy félreértem a Biblia alapüzenetét,
de úgy
látom, nem egy napot, hanem egy személyt kell ünnepelnünk, a feltámadt Jézus
Krisztust!
Ha a szombatünneplést a
mózesi törvényben leírt módon figyeljük meg, nem elég a következő kérdésre
választ keresnünk:
Mit mondott Isten, melyik napot kell
megszentelni?
hanem azt a kérdést is fel kell tennünk:
Kinek mondta Isten, hogy szentelje meg a hetedik napot?
Kérdésem: A keresztények
figyelmen kívül hagyhatják az Úr által megszentelt és megáldott napot? Tudod, van
olyan egyház, amelyik a hét első napját olyan szentnek tartja, mint a zsidók a
hetediket?
A hetedik nap nem az által lett szent,
hogy a zsidó nép megszentelte, hanem ezt már jóval régen maga Isten szentelte
meg. Isten szent gyülekezésre hívja össze népet a szent napján. Vagy talán
Isten bálványimádásra ösztönzi népét, amikor arra kéri, népét emlékezzen meg
arról a napról, amit a teremtéskor megáldót és megszentelt. Bárhogy forgatom,
az agyamban nem látom tévedésnek ezen a napon Istentiszteletre öszegyülni.
Különben az H.N. Adventisták azt hirdetik, hogy a személy tisztelete
megköveteli a nap megszentelését is.
„A továbbiakban azt probálod bemutatni, hogy a H.N. üneplő adventisták
arra szólitják fel az embereket, hogy Isten helyett a szombat napját imádják. Ez
egyáltalán nem igaz.
Azt írod jó volna ha mindenki elolvasná
zsid. 8: 13-mat és megértené ezt az igét.” 13. Mikor
újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van
az enyészethez.”
Gondolod elegendő kiragadni egy töredéket
Isten igéjéből ahoz, hogy tisztánlássuk a dolgokat. Szerintem ahhoz, hogy tisztán
lássuk az Ó és Új szövetség kérdését nem csak a 13-dik vers megértésén dől el a
dolog hanem az egész fejezet megértése fontos. Íme, a
8-dik fejezet teljes egészében:
„
1. Fődolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az,
hogy olyan főpapunk van, a ki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle,
2. Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a
melyet az Úr és nem ember épített.
3. Mert minden főpap ajándékok meg áldozatok vitelére
rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul
vigyen.
4. Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén
olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal,
5. A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának
szolgálnak, az, mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort:
Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen
mutattatott néked.
6. Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a
mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján
köttetett.
7. Mert ha az az első kifogástalan volt volna, nem kerestetett
volna hely a másodiknak.
8. Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja
az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával újszövetséget kötök.
9. Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az ő
atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert
ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velők,
mondja az Úr.
10. Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok
multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe
írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem.
11. És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát,
mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől
nagyig.
12. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és
gonoszságaikról meg nem emlékezem.
13. Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul
és megvénhedik, közel van az enyészethez”.
Olvassuk csak figyelemmel mit is ír a levélíró a 8-dik
versben ” Mert dorgálván őket, így szól: Íme, napok jőnek, ezt
mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával újszövetséget kötök.
Tehát kivel köt Isten újszövetséget?
Így olvasom „…
ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával újszövetséget kötök„ és
nem a keresztényekkel.
Tovább
olvasva a Zsidókhoz írt levele, a 9-dik fejezetbe tudomást szerzek hova lett
írva az isteni tíz ige, hova lett helyezve, hogyan foglalta könyvbe Mózes és mi
volt az „szövetségnek vére” az ószövetségben. Tovább olvasva a 9-dik fejezetet
arról is tudomást szerzek hogyan váltotta fel a bikák és bakok vérét, Jézus
vére, az újszövetség vére.
Milyen
formája van ennek az újszövetségkötésnek? Így olvasom ”8-dik f. 10-dik v. Mert ez
az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, monda az Úr:
Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek
nekik Istenök és ők lesznek nekem népem.
Ezeket összegezve a szövetség törvénye, amit Isten adott
az ószövetségben köre lett írva és a szövetség ládában őrizve. (Zsidó 9,4) Az
újszövetségben Isten a törvényét az emberi szívben és elméjében helyezi el.
Kedves János
Istenedé fogadtad az újszövetség Istenét? Befogadtad törvényét szívedbe?? Ha
igen, miért ellenkezel vele??? Valóban a Biblia Krisztusát követed??? Vagy egy
magad alkotta krisztusi képet!
Itt van egy
másik érved: Véleményem szerint
elég feltűnő az is, hogy a Biblia egy Ószövetségnek és egy Újszövetségnek
részből áll. Hát nem mondom ez valóban Bibliai érv. Ha felnyitom a
Biblia fedőlapját ez áll: „ISTENNEK AZ ÓSZÖVETSÉGBEN és ÚJSZÖVETSÉGBEN ADOTT
KIJELENTÉSE”. Ha elgondolkodom mit is jelent valóban ez, hát nem azt, amire te
bizonyítás képen felhozod. Szerintem a két szövetség alatt adott isteni
kijelentésnek egyforma értéke van, egyik sem elavult
vagy ó. Az apostolok is úgy mutassák be mind
jelenkori igazság és nem mind, ha elavult
volna.
.
Továbbá így érvelsz: ” A mögöttes elv kutatása megint csak hasznos dolog. Csakhogy a
Bibliában nem az áll, hogy a mögöttes elv a szombat. Ennél Pál apostol sokkal
nyilvánvalóbban fogalmaz:
"Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást
szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy
ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az
ige foglalja össze: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." A szeretet
nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a
törvény betöltése." (Rm 13:8-10)
Ez ellen
semi kifogásom csak arra kérlek, sorold fel mit jelent eleget tenni a szeretet
első parancsának, ahogy Pál tett a szeretet második parancsával. Vagy talán a
szeretet első parancsa nem érvényes a keresztényekre? Mert ha Jézusra halgatok
mind a kettő fontos ”E két parancsolattól függ az
egész törvény és a proféták.”(Máté 22. 40) Tehát a második sem királyibb
az
elsőnél!
A magyarázó jegyzetekkel ellátott Bibliában így olvasom ”Máté a második
parancsolatot (a felebarát szeretetet) nyomatékosan azonos rangúnak nyilvánítja
az elsővel. A másodikat az elsővel egyenlővé teszi, de nem abban az értelemben,
hogy a második az elsőt felváltaná, vagy pedig az első a másodikban feloldódna.
Hanem abban az értelemben, hogy az elsőnek komolyan vétele szükségképen a
második gyakorlatában kell, hogy megjelenjen, és azáltal kell bizonyítást
nyerjen, a kettő elválaszthatatlanul egy.”
Számodra mit jelent
szeretett által betölteni a törvényt? Azt hogy kihagyunk a törvényből részeket? Ha
Jézus példáját követed Ő nem így tett. Ő azért jött,
hogy megmentse mindazokat, akik benne hisznek. Földi életével példaként szolgál
azok számára, akik követni akarják. Követed e példáját mindenben (keresztség,
istentiszteleti forma, úrvacsora)? Jézus életét tanulmányozva, a nagy
keresztény család sok mindenben eltér az Ő példaadó életétől. Az a feltételezés,
hogy Jézus csak azért
ment szokása szerint a zsinagógában szombaton, mert másnap nem talált volna,
senkit ott nem állja meg a helyét. Ha szerette volna, bevezetni a hét elsző napján
való istentiszteletet megtehette volna, hisz bármerre járt nagy sokaság követte,
és legalább egyszer elvezethette volna kísérőit a zsinagógába tanítva őket,
hogy ezután a hét első napja a szent gyülekezés napja, de nem tette. Még mi
több felhívja követői figyelmét „imádkozzanak azért, hogy futásuk ne legyen télen és
szombaton.”
Ezen szavakkal fejezetbe: Kár, hogy ilyen levelek születnek. Nem azért kár, mert
bosszantóak. Hanem azért kár, mert arról tanúskodnak, hogy bizonyos emberek sem
nem olvasnak, sem nem gondolkodnak. Kár, hogy csak görgetnek, címeken feldühödnek,
és névtelen leveleket írogatnak, ártva önmaguknak
is...
Valoban nem szép dolog az indulatos névtelen
levél. Legyen bármilyen indulatos a levél tartalma akkor is a név odaillik a
levél végére. Mindenkinek kellene vállalnia indulatait és
érveit egyaránt. Azért van egy pár névtelen hozzászólás „rólunk írtak nekünk
címezték” rovatban, de hát ez nem felháborító,
hiszen osztoznak véleményedben. Ha komolyan tanulmányozod, a 7 napos hét
történelmét rájössz arra, hogy nem csak a zsidók ünnepelték a hét 7-dik napját,
a szombatot, ez már a törvényadás előtt más népeknél is megtalálható. Így hát
nem tudom kire illik rá a félműveltségjelző az adventistákra vagy a cikk
írójára.
Tudod velem az a gond, hogy olvasok és gondolkodom, azért
nem tudok veled egyet érteni. Elnézést kérek, ha talán felháborítottalak
levelemmel nem volt szándékomban. Ha nem veszed, szívesen hozzászólásaimat írd
meg és nem zavarlak többet.
Maradok felebaráti szeretettel
Szász Béla.
Válaszom itt található.
(cc) Brátán János, Apológia Kutatóközpont, 2006-2009, (cc) Apológia Kutatóközpont, 2010.
