Jézus Krisztus és a szombat II. Két exkurzus: Jézus, mint példa

Jézus Krisztus élete minden őszinte, az igazság után vágyakozó ember számára komoly kihívást jelent. Mindannyian érezzük, hogy úgy kéne élnünk, ahogy Ő élt, és keresztényként nagyon komoly erőfeszítéseket teszünk Lelkével azért, hogy napról-napra egyre inkább átformáltassunk az Ő képére. Amikor Jézus Krisztusról, mint példáról beszélünk, hajlamosak vagyunk jó néhány dologról megfelejtkezni. Jézus élete nem minden tekintetben és nem minden szegmensében lehet követendő példa a számunkra.

Az evangéliumok leírásai átmeneti időszakot rögzítenek: átmenet a két szövetség között.
Az átmenet nem pontszerű: Jézus Krisztus három és fél éves szolgálata megbonthatatlan folyamat ebben.
Jézus példája korlátozott. A törvény alatt született. Nyolcadnapon körülmetélték. Részt vett a mózesi törvény ünnepein. Jézus nem csak a szombatot tartotta meg, hanem az évenkénti és havi ünnepeket is! Ha szombatünneplését példaként követjük – ezekről sem szabad megfeledkezni.
Az evangéliumok egyaránt történelmi és teológiai munkák. Nincs minden feljegyezve benne Jézusról (Jn 20:30-31 és Jn 21:25).
Jézus Krisztus speciális helyzete. A világ Megváltójaként Jézus Krisztus a bűnből való megszabadulásnak egy olyan speciális útját járta be, amit emberekként képtelenek vagyunk megtenni. Még ha életünk hasonlóképpen törne ketté, és meghalnánk egy keresztfán, saját bűneink miatt lehetetlen volna, hogy engesztelő áldozat lehessünk.
Jézus Krisztus emberi és isteni természete. Ő nem csak ember, Isten is. Szolgálata során olyan dolgokat tett, amit egy átlag keresztény nem tud megtenni, hacsak nem egy-egy speciális helyzetben a Szentlélek külön felkeni erre. Ránk nem jellemző, hogy betegeket gyógyítanánk, démonokat űznénk, halottakat támasztanánk, viharokat csendesítenénk vagy vízen járnánk.

E néhány gondolat szemléletessé teszi, hogy Jézus-követésünk tekintetében érdemes jól meggondolni, hogy milyen értelemben követhetjük Őt. A h.n. adventista érvelés éppen ezt a különbségtétel felejti el: más a mi helyzetünk, és más Jézus Krisztus helyzete.

Első exkurzus: „szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába”

A szombatünneplés érveinek sorában az egyik igevers a következő:

Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni.
Lk 4:16

Jézusnak tehát szokása volt szombatnapon zsinagógába menni – tehát mi is szombaton járjunk istentiszteletre.

Ha szigorúan megvizsgáljuk a szöveget, a következő derül ki: Jézus zsinagógába ment, nem keresztény istentiszteletre. Teljesen világos is, hiszen akkor nem volt még keresztény istentisztelet, megváltástörténeti szempontból még ószövetségi időket élünk, a fordulópont előtt. Jézus azon szokása, hogy szombatnapon kereste fel a zsinagógát azzal magyarázható, hogy a többi napon bár felkereshette volna, üresen találta volna. Csak egyetlen napon gyülekeztek össze a zsidók a zsinagógában rendszeresen: szombaton.

Mi a követendő példa Jézus életéből? Az, hogy Jézus példát mutatott nekünk arra, hogy rendszeresen járjunk istentiszteletre. Ennek a résznek nem a nap, hanem rendszeresség a tanulsága.

Akik Jézus életének ezen momentumát szeretnék a maga teljességében, szó szerint követni, azoknak szombatról szombatra zsinagógába kell járniuk felolvasni.

Második exkurzus: „Amire Jézus nem adott példát, azt nem teszem”

A szombat-vasárnap vitatéma másik nagyon fontos eleme, hogy h.n. adventista érvelés szerint Jézus nem vett részt vasárnapi összejöveteleken, így mi se tegyük. Isten sehol sem parancsolta meg a vasárnapi összegyülekezést, ezért mi se tegyük. Ezen túl, a Jel 14:6-12 hármas angyali üzenetére hivatkozással tovább mennek: akik a vasárnapünneplést választják, azok magukra fogják venni a Fenevad bélyegét.

Ezzel kapcsolatban először is tisztázzunk valamit: a vasárnapünneplés a kereszténységben sokkal szélesebb teológiai alapokon nyugszik, mint ahogy azt a h.n. adventisták látják. A legfontosabb, hogy a keresztények nem a vasárnapot (tárgyeset!) ünneplik, hanem vasárnapon (időhatározó) ünneplik a feltámadt Urat, és hétről-hétre megemlékeznek úrvacsorai istentiszteleteiken kereszthaláláról és feltámadásáról. Tévedés úgy feltüntetni ezt az eseményt, mint valami titkos napünnepet, hiszen tartalmilag semmi köze sincs a Naphoz.

A másik kérdés: Jézus részt vett-e olyan ünnepen, amit nem Isten alapított?

Amikor eljött a templomszentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt. Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt.
Jn 10:22-23

A templomszentelési ünnep az intertestamentális korban keletkezett, mai neve hanuka vagy a fények ünnepe. A templom újraszentelésére emlékeztetett, ami Júdás Makkabeus idején, i. e. 165-ben volt, miután i. e. 168-ban IV. Antiochus Epifanes megszentségtelenítette a templomot. Ez a nyolcnapos ünnep télen, decemberben volt és van.

Az epizód tanulságai: Jézus részt vett egy olyan ünnepen, amit nem Isten rendelt el, hanem a zsidó hagyományban alakult ki. Ha valóban igaz, hogy a vasárnapi összegyülekezésnek nincsenek bibliai alapjai, akkor is nyugodtak lehetünk, hiszen Megváltónkat követjük ebben a dologban. Nem teszünk mást mint akkor Ő: bizonyságot teszünk Róla – a kenyér megtörésével, az imával, az apostoli tanítással és a közösséggel (ApCsel 2:42).

Az a keresztény – akár adventista, akár nem – aki részt vesz a vasárnapi istentiszteleteken, ha nem is tudja bibliai érvekkel bizonyítani ennek a vélelmezett hagyománynak az eredetét, nem tesz mást, mint Urát követi ebben is.