A h.n. adventista érvekben kiemelkedő helye van Jézus Krisztus és a szombat kapcsolatának. Hivatalos tanításuk szerint a legfontosabb pontok a következőek:
A Szentírás kinyilatkoztatja, hogy Krisztus ugyanúgy Teremtő volt, mint az Atya (lásd: 1Kor 8:6, Zsid 1:1-2; Jn 1:3!). Tehát Ő különítette el a hetedik napot nyugalomnapként az emberiség számára.
Később Krisztus a szombatot ugyanúgy összekapcsolta megváltási munkájával, mint teremtői munkájával. Mint a nagy „VAGYOK” (Jn 8:58, 2Móz 3:14) a szombatot belefoglalta a Tízparancsolatba, hogy hangsúlyozottan emlékeztessen erre a heti istentiszteletre, a Teremtővel való hetenkénti találkozásra. Még egy másik okot is felhozott a szombat ünneplésére: népének megváltását (5Móz 5:14-15). Tehát a szombat megjelöli azokat, akik elfogadták Jézust mint Teremtőt és Megváltót.
Krisztus kettős szerepe – mint Teremtő és Megváltó – nyilvánvalóvá teszi, miért állította, hogy mint Ember Fia Ő „a szombatnak is ura” (Mk 2:28). Ezzel a tekintélyével eltörölhette volna a szombatot, ha akarta volna, de nem akarta. Ellenkezőleg, minden emberre vonatkoztatta, mondván: „A szombat lett az emberért” (27. vers – új prot. ford.)
Egész földi szolgálatában Krisztus példát mutatott a hűséges szombatünneplésre. „Szokása” volt, hogy szombaton istentiszteletre menjen (Lk 4:16). A szombati istentiszteleteken való részvétele kinyilvánítja, hogy istentiszteleti napként szentesítette a szombatot.
Krisztus annyira szívén viselte a szombat szentségét, hogy amikor feltámadása után bekövetkező üldöztetésről beszélt, tanácsot adott tanítványainak a szombattal kapcsolatban: „Imádkozzatok – mondta – hogy a ti futásotok ne télen legyen, se szombatnapon” (Mt 24:20). Ez világosan bizonyította, ahogyan Jonathan Edwards megjegyezte „hogy a keresztények már akkor is kötelesek voltak szigorúan megtartani a szombatot” [Végjegyzet: A puritánok a vasárnapot a keresztény szombatnak tartották.]
Amikor Krisztus befejezte a teremtés munkáját – első nagy tettét világunk történelmében –, megpihent a hetedik napon. Ez a pihenés befejezést és elvégzést fejezett ki. Ehhez hasonlóan cselekedett földi szolgálata végén, amikor befejezte második nagy tettét a történelemben. Péntek délután, a hét hatodik napján, Krisztus befejezte megváltási küldetését a földön. Utolsó szava ez volt: „Elvégeztetett!” (Jn 19:30). A Szentírás hangsúlyozza, hogy amikor Krisztus meghalt, „az ünnepi előkészület napja volt az, és elkezdődött a szombat” (Lk 23:54 – új prot. ford.). Halála után pihent a sírban, így jelképezve, hogy bevégezte az emberiség megváltását.
Tehát a szombat bizonyságot tesz Krisztus teremtési és megváltási munkájáról. Megtartásával követői vele együtt örvendeznek afelett, amit az emberiségért tett.[27-Hitelv], 271. o
Mivel a felvetett téma hatalmas, ezért több részletben szeretném bemutatni, hogy mi a kapcsolat Jézus Krisztus és a szombat között: