Ha valakinek tudnia kellett volna a szombat kötelező érvényéről, akkor a korai egyháznak egészen bizonyosan. Milyen bizonyítékokat találhatunk erre a korai egyház történelmében? Jelen volt-e ez az életükben? Mikor hivatkoztak a szombatra? Ezeket szeretném megvizsgálni az Egyház legkorábbi dokumentumából, az Apostolok cselekedeteiből.
A szombat (szabbatón, G4521) összesen tíz alkalommal jelenik meg az Apostolok Cselekedeteiben: Apcsel 1:12; 13:14, 27, 42, 44; 15:21; 16:13; 17:2; 18:4 és 20:7. A jobban megvizsgáljuk, jól elkülöníthető módon ez csak hét helyet jelent:
Az első bizonyítékot a következő igevesben találjuk:
Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre.ApCsel 1:12
Az első, szombattal kapcsolatos kifejezés az Apostolok Cselekedeteiben nem egy adott napra utal, hanem egy hosszmértékre. Az Olajfák hegye olyan messze volt Jeruzsálemtől, amit egy hívő zsidó a szombat megtörése nélkül gyalog megtehetett szombatnapon. Ez tehát nem bizonyíték sem a szombat jelenlétére, sem annak megünneplésére a korai keresztények között. (Ráadásul itt még az Egyház megszületése előtt is vagyunk, ami a 2. fejezetben, pünkösdkor következik be.)
A korai jeruzsálemi egyház gyakorlata egészen elütött a korai zsidóság gyakorlatától: nem szombatonként gyülekeztek össze. A Szentlélek kiáradása után hatalmas áldásként élték meg a hívő közösséget, amiről Lukács a következőképpen ír:
Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dícsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.ApCsel 2:42-47
Semmiféle igei bizonyíték nincs arra, hogy ez a közösség heti ünnepnapot tartott. A szövegből (kétszer is megerősítve) azt látjuk, hogy minden nap együtt voltak, és minden nap növekedett a jeruzsálemi gyülekezet. A mindennapi liturgia is meglehetősen egyszerű volt, ami négy dologból állt:
Ez a legkisebb mértékben sem hasonlít szombati nyugalomnapra, vagy a teremtés emlékünnepére sem.
A következő bizonyítékkal az Apcsel 13. fejezetében találkozunk.
Azután Pál és kisérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfiliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a pizidai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek.Apcsel 13:13-14
Bizonyíték-e ez az igevers arra, hogy Pál szombatot ünnepelt? Nem. Miért ment szombaton a zsinagógába? Azért, mert akkor talált ott zsidókat! Hiszen hiába ment volna oda kedden vagy csütörtökön! Mi történt ezután? Pál prédikálni kezdett Jézusról, és ekkor ismét előkerült a szombat szó:
De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt [ti. Krisztust], és a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, betöltötték azáltal, hogy elítélték őt.Apcsel 13:27
Szombatünneplésről van itt szó? Különösképpen keresztények szombatünnepléséről? Nem! Pál arra hivatkozik, hogy a zsidók szombatról szombatra felolvasták az Írásból azokat a szavakat, amelyek Jézus Krisztusról tettek tanúbizonyságot. Véletlenül sincs szó keresztény szombatünneplésről. Pál prédikációja után mi történt?
Amikor pedig mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék nekik ezeket a dolgokat... A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét.ApCsel 13:42, 44
Mi történt tehát? Pált és társait megkérték, hogy a következő szombaton is jöjjenek el, és hirdessék Jézus Krisztust. A következő szombaton szombatot ünnepelni ült össze majdnem az egész város? Nem! Azért jöttek össze, hogy hallgassák az Úr Igéjét! Semmi köze ennek a két igevesnek sem az szombatünnepléshez, pláne a keresztények szombatünnepléséhez.
Az Apostolok Cselekedeteiben található következő bizonyíték a jeruzsálemi zsinaton hangzott el, Jakabtól, az Úr testvérétől. Az alapprobléma, amivel Pál és Barnabás felkeresték a jeruzsálemi vezetőket, az volt, hogy egyesek azt állították a júdeai testvérek közül, hogy a pogányoknak körül kell metélkedniük, sőt Jeruzsálemben egyes farizeus testvérek pedig azt, hogy meg kell tartani az egész mózesi törvényt. Az üggyel kapcsolatban így fogalmazott Jakab:
Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.ApCsel 15:19-21
Jakab javaslata nem a szombatról szólt, hanem arról, hogy a pogány keresztények tartózkodjanak
Miért? Azért mert minden városban vannak zsidók! A farizeusoknak volt válasz az indoklásban, hogy minden városban vannak zsinagógák, ahol Mózes törvényét olvassák, így azok, akik azt akarják hallgatni, megtehetik. Arra szólított fel Jakab, hogy tartsák meg a szombatot? Nem! Ez a rész nem erről szól. Részleteiben lásd itt.
Pál, Lukács és a többiek, amikor Filippibe értek, a következőt tették:
Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak.Apcsel 16:13
Miért mentek a folyó mellé? Szombatot ünnepelni? Nem, hanem azért, mert tudomásuk szerint ott imádkozni szoktak. És miért nem mentek a zsinagógába? Azért, mert Filippiben nem élt annyi zsidó, hogy fenntartson egy zsinagógát. A filippibeli zsidók a folyóparton gyűltek össze, más istenfélő emberekkel együtt. Őket keresték meg Pálék. Azt tanítja ez az igehely, hogy a keresztények szombatot ünnepeltek? Dehogyis! Ezek az emberek még nem voltak keresztények! De mi történt Thesszalonikában?
Miután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak. Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton is vitába szállt velük az Írások alapján. Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek.ApCsel 17:1-3
Mi volt Pál szokása? Szombatot ünnepelni? Nem! Vitába szállt minden lehetséges helyen a zsidókkal, hogy atyjafiait megnyerje Krisztusnak. Miért ment pont szombaton? Mert más nap nem talált volna ott senkit. A szövegben nincs benne az, hogy a keresztények szombatot ünnepeltek volna, sőt még az sem, hogy Pált elkísérték volna a zsinagógába a pogánykeresztény kísérői. Le kell tehát szögezni: Pál szokása nem a szombat megünneplése, hanem Krisztus prédikálása volt! Ugyanezt találjuk Korinthusban is:
Ezek után Pál eltávozott Athénből, és Korinthusba ment. Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából, feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk, és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. Szombatonként azonban a zsinagógában vitatkozott, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket.ApCsel 18:1-4
Pál azért ment a zsinagógába, hogy szombatot ünnepeljen? Nem! Vitázni ment oda, hogy meggyőzzön zsidókat és görögöket Jézus Krisztusról. Mi történt ezután?
Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus. Amikor azonba ellene szegültek és szidalmazták, lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: "Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek." Ekkor eltávozott onnan, és egy Titiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza szomszédos volt a zsinagógával.ApCsel 18:5-7
Pál tehát munkatársai megérkezte után teljes állású igehirdetővé lett (feltételezem, támogatást hoztak), és tovább folytatta a bizonyságtételét Krisztusról. Amikor a zsidók végképp elutasították, elhagyta a zsinagógát. Ezen a helyen másfél évet tanított (lásd 11. vers), és egy hatalmas gyülekezetet alapított. Pál tehát Korinthusban azért járt szombatonként zsinagógába, hogy szombatot ünnepeljen? Nem, hanem azért, hogy Krisztust prédikálja.
A következő szombat szót (amely az Apostolok Cselekedeteiben az utolsó) akkor találjuk meg, amikor Pál Troászban prédikált:
A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította.ApCsel 20:7
A szabbatón szó a "hét" szó helyén áll. Mit látunk itt?
Ha tehát mindenképpen egy adott nap mellett szeretnénk bizonyítékot keresni, úgy itt találnánk azt először, hogy keresztények (és nem zsidók!) gyülekeznek össze egy adott napon, de az nem a szombat, hanem a vasárnap volt. Az adventista értelmezés szerint ez egy különleges alkalom volt, mert Pál másnap elutazott. Ha viszont összevetjük az 1Kor 16:2 alapján látható, hogy ez nem volt különleges alkalom.
A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle, nehogy akkor történjék gyűjtés, amikor odamegyek.1Kor 16:2
E referencia alapján látható, hogy a már a korai keresztények a hét első napján tartották összejöveteleiket. Nem különleges alkalomról van itt szó, hanem mindennapos (bocsánat, minden hetes) gyakorlatról.
Láthatjuk, hogy az Apostolok Cselekedetei nem támasztja alá azt a népszerű adventista tanítást, ami szerint a korai keresztények szombatot ünnepeltek. Ennek nincs nyoma a Bibliában. Aminek nyoma van:
Nem találunk bizonyítékot arra, hogy szombatot ünnepeltek, mint ahogy arra sem, hogy vasárnapot ünnepeltek volna. A korai keresztények, a fenti két bizonyíték alapján vasárnap gyülekeztek össze, ami a Római Birodalomban nem volt munkaszüneti nap ugyanúgy, ahogy a többi sem (ez ui. nem a rabszolgatartó társadalmak sajátja...). A korai keresztények tehát a hét első napján azért jöttek össze, hogy megtörjék a kenyeret és emlékezzenek arra az új szövetségre, amiért Krisztus teste megtöretett és vére kiöntetett. Mai napig is ez a legfontosabb dolgunk:
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.1Kor 11:26
Ez jelenti a biblikus adventizmust.