A népszerű h.n. adventista magyarázat szerint Pál apostol sohasem beszélt sem a Tízparancsolat, sem a törvény ellen, hiszen állítása szerint „A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.” (Rm 7:12). Úgy tűnik, hogy Pál apostol érvényben hagyta a törvényt és a parancsolatokat (ez utóbbi h.n. adventista magyarázata: a Tízparancsolat). Valóban így lenne?
Talán a legelső dolog, amit tisztáznunk kell: Pál apostol nem arról beszél, hogy a törvény vagy a Tízparancsolat az embernek üdvösséget adna.
A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Ellenben a bűn, hogy megláttassék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált, így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által. Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek.Rm 7:12-14.
Pál szerint a test + törvény párosítás nem képes üdvözíteni, ez pedig nem a törvény hiányos voltából, hanem abból fakad, hogy a törvény betöltése lehetetlen a bűn által legyengült ember számára, így a megigazulás útja a törvényben nem található. Ezért lett a törvény alkalmatlan eszköz: erejét nem tudta kifejteni a megerőtlenedett test miatt.
Pál ugyanakkor más levelében azt tanította, hogy Isten a törvényt érvénytelenné tette:
… miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette...Ef 2:15
Jézus Krisztus ugyanakkor a hegyi beszédben így nyilatkozott:
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt.Mt 5:17
A h.n. adventista írásértelmezés szerint ezt az ellentmondást csak úgy lehet feloldani, hogy Pál, mivel „tételes parancsolatok”-ról beszél, a tételes mózesi törvényre utal, míg Jézus a Tízparancsolatra. Érdemes azonban megfontolnunk a következőket:
Akkor térjünk vissza újra az Efézusi levélhez:
Mert Ő [ti. Krisztus] a mi békességünk, aki a két nemzetséget [ti. Izráelt és a népeket] eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné (katargeó) tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában.Ef 2:14-15.
Amit az igevers alapján megfigyelhetünk: a két nemzetség között (Izráel és a népek között) ellenségeskedés volt, amit Krisztus saját testében bontott el. Ez az elválasztó fal a tételes parancsolatokból álló törvény (a teljes mózesi törvény) volt, amit a népek nem ismertek (nem ismerhettek), hiszen Isten csak választott népének jelentette ki azt. Én úgy látom, hogy a Tízparancsolat elválaszthatatlan része ennek a törvénynek.
Ha jobban megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy Izráel életében különös jelentőségű törvény volt a szombat ünneplése: ez különítette el őket a többi néptől.
Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Így beszélj Izráel fiaival: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Így tudjátok meg, hogy én, az ÚR vagyok a megszentelőtök. Tartsátok meg a szombatot, tartsátok szentnek! Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti. Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon. Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az ÚR előtt. Meg kell halnia annak, aki valamilyen munkát végez a szombat napján. Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent. Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.2Móz 31:12-18
Érdemes megfigyelni a fenti szövegben, hogy a szombat örök jel Isten és Izráel között! Megítélésem szerint ez az egyik fő tételes törvény, ami elválasztotta a két nemzetséget, a népeket és Izráelt, hiszen a népek (pogányok) nem tudtak a szombatról. (A teremtés kérdését lásd itt.)
De nézzük tovább Pál szóhasználatát, hogy a gondolatmenet ne az én megítélésemen alapuljon!
Pál ugyanezt a kifejezést (katargeó) használja a kőtáblákkal kapcsolatban, a 2Kor 3-ban is:
Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által megszerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívnek hústábláira... Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló (katargeó) dicsősége miatt... Ha ugyanis a múlandó (katargeó) dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó... és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó (katargeó) dicsőség végét. De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig fedetlenül megmaradt, mivel ez csak Krisztusban tűnik el (katargeó).2Kor 3:3, 7, 11, 13, 14
Miről beszél itt Pál? A „kőtáblák”, „a halál betűkkel kőbe vésett szolgálata” egyértelmű utalások a Tízparancsolatra.
Mit mond Pál a kőtáblák dicsőségéről? Azt, hogy múlandó, elmúlik.
Mikor (inkább: Kiben) múlik el a kőtáblák dicsősége? Krisztusban! Ez azt jelenti, hogy a kőtáblák szerepe Jézus Krisztus kereszthalálában és feltámadásában alapvetően megváltozott. Az Ószövetséghez tartozik, amely Krisztusban eltűnik.
Pál itt tehát teljesen ugyanazt mondja el, mint az Efézusi levélben, ti. törvény érvénytelenné lett, elmúlt a hatálya Jézus Krisztusban.
Pál apostol erről a kérdésről a Rómabeliekhez írt levélben is tanított:
Vagy nem veszitek tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint de ha meghal a férfi, akkor fel van mentve (katargeó) a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz. Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk (katargeó) a törvénytől, úgyhogy az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben. Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: "Ne kívánd!"Rm 7:1-7
Az első dolog, amit tisztázni szeretnék: Pál itt a törvényt a Tízparancsolat értelmében (is) használja, hiszen az idézett utolsó vers abból idéz: „Ne kívánd!”. És ismét ugyanazt mondja el, amit az Efézusi és a második Korinthusi levélben láttunk: megszabadultunk a törvénytől.
Pál apostol a fenti levélrészletben felvet egy érdekes gondolatot. Megértéséhez először elevenítsük fel a példa alapját: mit is jelent házasságot törni. Ha egy asszony házasságot köt egy férfival és másik férfihoz megy, akkor ha az első férj halott, nem hívják házasságtörőnek.
Ezzel ellentétben, az az asszony, akinek még él a férje, és más férfihoz megy, házasságtörő.
Ehhez hasonló módon Izráelnek is a törvény férje. Ez az ószövetségi kapcsolat.
Krisztus munkája megszabadított minket a törvénytől. Krisztus betöltötte a törvényt. Tökéletesen engedelmes volt. Megölték a bűneinkért. Meghalt. Ezért a feltámadt Úr már szabad a törvényben követelt dolgoktól, hiszen betöltötte azt.
Mi is meghaltunk Krisztusban, tehát szabadok vagyunk azoktól a követelésektől, amelyek a törvényben megírattak. Sőt, az Ige szerint feltámadtunk Krisztusban, új férjünk van: Krisztus. Ez az újszövetségi kapcsolat.
Tehát Pál szerint azok a keresztények, akik Krisztust is, és a törvényt is „férjüknek” vallják lelki értelemben házasságtörők.
Pál nem csak azt tanította, hogy Isten érvénytelenné tette a törvényt és a Tízparancsolatot, de azt is bemutatta, hogy az első szövetség (vagy ószövetség) időben korlátozott volt.
Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: "és az ő utódainak", mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: "és a te utódodnak", aki a Krisztus. Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten. Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.Gal 3:16-29
Ha ábrát készítünk Pál gondolatmenetéről, a következőt kapjuk:
A törvény időbeli hatálya a Sinai-hegyi törvényadás és Jézus Krisztus kereszthalála közötti időszak. Fontos meglátnunk, hogy ebben az időszakban volt a törvény nevelő, de Krisztusban már nem az. Pál itt is ugyanazt fogalmazza meg: a keresztény ember már nincs a törvény, a Tízparancsolat uralma alatt.
Pál apostol levelében tovább bontja ezt a gondolatot: a két szövetséget két asszonyként mutatja be, mellyel egyértelművé teszi, hogy hogyan gondolkodik a Sinai-hegyi törvényadásról.
Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni, nem halljátok a törvényt? Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a szabadtól. De a rabszolganőtől való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az ígéret által. Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek. Az egyik a Sinai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: ez Hágár. Mert Hágár a Sinai-hegy Arábiában - megfelel a mostani Jeruzsálemnek -, amely szolgaságban van fiaival együtt. De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk. Mert meg van írva: "Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak." Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok. De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is. De mit mond az Írás? "Űzd el a rabszolganőt és a fiát, mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony fiával." Ezért tehát testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.Gal 4:21-31
Hasonlítsuk össze a két asszonyt és a két szövetséget!
|
Ószövetség Hágár = rabszolganő |
Újszövetség Sára = szabad asszony |
|---|---|
| Sínai hegyi szövetség = földi Jeruzsálem | Mennyei Jeruzsálem |
| Fia szolgaság fia | Fia a szabadság gyermeke |
| Test szerint született | Ígéret szerint született |
| Szolgaságban | Szabadságban |
| Elűzetett | Elűzte a másikat |
| (Izmáel módjára) | Izsák módjára |
| Test szerint született | Lélek szerint született |
A 30-31. vers konklúziói ezek alapján:
A fentiekből ismét ugyanaz érthető meg: A törvény 430 évvel az ígéret után adatott, és nem láttuk beteljesedni őket egészen Krisztus eljöveteléig. Krisztus eljövetelével azonban már nem vagyunk a törvény alatt.
Hogy megértsük a két szövetségnek az egymáshoz való viszonyát, Pál a Rómabeliekhez írt levelében ezt a kérdést teszi fel:
Érvénytelenné (katargeó) tesszük tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek.Rm 3:31
Első látásra, a szöveg- és gondolatmeneti környezetéből kiragadott igevers ellentmondásba kerül minden eddig bemutatottal.
Ha figyelmesebben elolvassuk a szöveget, az így is kiderülhet, hogy nem általánosságban a törvény érvénytelenné tételéről beszél, hanem a hit általi érvénytelenné tételről. Ráadásul a többes szám első személy használata sugallja, hogy erre mi, emberek képtelenek vagyunk, de nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ezt Krisztus megtegye.
Egy kicsivel bővebb szövegkörnyezet egyértelművé teszi, hogy Pál mire gondolt, amikor ezt a kérdést feltette. Ugyanis a kérdések feltevését (miután bizonyította, hogy mindenki, mind a pogányok, mind a zsidók bűnösek) így kezdte meg:
Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit "törvénye" által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által. Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek.Rm 3:27-31
Láthatjuk tehát, hogy Pál szembe állítja a hit „törvényét” a cselekedetekkel, kirekesztve a törvényt ismerőket abból, hogy Isten előtt dicsekedjenek. Nincs is mivel dicsekedniük, hiszen a törvény ismerete nem akadályozta meg őket annak megszegésében. Arra is rámutat, hogy Isten nem csak a választott nép Istene, tehát azokat, akik a törvényt nem ismerik, ugyanúgy üdvözíteni tudja: egyiket hitből, a másikat hit által.
Ezek után jön a kérdés: „Érvénytelenné tesszük...a törvényt ...?” Ez tehát nem egy általános kérdés, hanem abban az összefüggésben jelenik meg, nem volt-e fölösleges a Sinai-hegyi szövetség, hiszen ha a törvény nélkül is üdvözíteni tudja Isten az embereket, akkor elegendő lenne eltörölni azt.
A törvény célja nem az volt, hogy aszerint élve üdvözüljenek az emberek. A törvény célja: Krisztus! (Rm 10:4, Gal 3:24) Arra mutatott rá magunktól nem tudunk Isten elvárásai szerint élni ebben a világban, hiszen emberi természetünk megromlott. A törvény ismerete az őszinte embert arra ösztönzi, hogy felismerje: megváltásra szorul. És ugyanez a törvény mutatott rá magára a Megoldásra, hogy „felismerjük az Igazat” (Jn 5:20), mégpedig azáltal, hogy Ő betöltötte a törvényt. Ez egyrészről jelentette az abban szereplő kívánalmak betöltését, másrészről a messiási próféciák betöltését. (Vö. Mt 5:17-19, magyarázatát lásd itt.) Ezért lehetünk biztosak benne, hogy a Jézusba vetett hitünk által üdvösségünk van.
A fenti igeversek alapján állíthatjuk, hogy Pál apostol azt tanította: Krisztusban érvénytelenné (katargeó) lett a törvény és vele együtt a Tízparancsolat is. Ugyanakkor szem előtt kell tartani azt is, hogy Isten nem törölte el (katalüó) a törvényt, hiszen az Jézus Krisztusra mutat, és hozzásegíti az embereket ahhoz, hogy felismerjék Benne Megváltójukat.