H. n. adventista álláspont szerint a szombat az egyetemes erkölcsi törvény része, mivel már a teremtésben is jelen van. Véleményük szerint bizonyítékokat találhatunk arra, hogy Isten adta a hetedik napi nyugalmat, és az egész emberiségnek parancsot (vagy legalábbis példát) adott a szombat megtartására. Ezt Ellen G. White a következőképpen tanította:
A Teremtő megáldotta, megszentelte a szombatot, és megpihent ezen a napon. A bűntelen Ádám, az Éden szent lakója is megünnepelte a szombatot, még a bűneset után is, amikor száműzték a boldog lakhelyéről. Minden pátriárka megtartotta ezt a napot, Ábeltől az igaz Noéig, Ábrahámtól Jákóbig. De az Egyiptomban raboskodó választott nép közül sokan elfelejtették Isten törvényét az elharapódzott bálványimádás közepette. Az Úr, amikor megszabadította Izralet, félelmes fényességében kihirdette törvényét az összegyűlt sokaságnak, hogy tudják meg, mi az akarata; hogy örökre féljék Őt, és engedelmeskedjenek neki.
Ettől a naptól kezdve mindig voltak olyan emberek, akik ismerték Isten törvényét, és megtartották a negyedik parancsolatot, a szombat parancsát. „A bűn emberé”-nek sikerült ugyan Isten szent napját a sárba taposni, de még parancsuralmának idején is voltak hűséges emberek, akik rejtekhelyükön tiszteletben tartották a szombatot. A reformáció óta minden nemzedékben éltek olyanok, akik megünnepelték ezt a napot. Jóllehet sokszor gyalázat és üldöztetés közepette, de állandóan hangzott a bizonyságtevés Isten törvényének örökérvényűségéről, és a teremtés szombatjához fűződő szent kötelességről.[GC] 453. o.
Kérdésem:
Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.
A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap.
Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap.
Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt. Azután elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez jó. Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt. Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: harmadik nap.
Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek. Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. Megalkotta Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat. Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.
Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt. És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön! Így lett este, és lett reggel: ötödik nap.
Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt. Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó. Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.
Így készült el a menny és a föld és minden seregük.
A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után. Ez a menny és föld teremtésének a története.1Móz 1:1-2:4a.
| Nap | Amit teremtett | Refrén (1) | Refrén (2) |
|---|---|---|---|
| 1. nap | Világosság | Látta Isten, hogy a világosság jó (?) | Így lett este, és lett reggel: első nap. |
| 2. nap | A vizek elválasztása (égbolt) | Így lett este, és lett reggel: második nap. | |
| 3. nap | Szárazföld Növények |
És látta Isten, hogy ez jó. És látta Isten, hogy ez jó. |
Így lett este, és lett reggel: harmadik nap. |
| 4. nap | Égitestek (Nap, Hold, csillagok) | És látta Isten, hogy ez jó. | Így lett este, és lett reggel: negyedik nap. |
| 5. nap | Vízi és égi élőlények | És látta Isten, hogy ez jó. | Így lett este, és lett reggel: ötödik nap. |
| 6. nap | Szárazföldi állatok. Ember |
És látta Isten, hogy ez jó. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. |
Így lett este, és lett reggel: hatodik nap. |
Ezek után a teremtés befejeződött, és teljes lett: „Így készült el a menny és a föld és minden seregük. ” (1Móz 2:1) Csak ezután következik a hetedik nap.
Ha összegezzük mindezt, akkor láthatjuk, hogy Isten volt, aki megpihent, és nem az emberpár! Vajon Isten fizikai értelemben elfáradt, és ezért volt szüksége arra, hogy pihenjen? A Zsolt 121:4 szerint:
Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!Zsolt 121:4
Isten nem fáradt el fizikai értelemben a teremtéskor. Nem azért nyugodott és pihent meg, mert elfáradt, hanem azért, mert elkészült a teremtéssel. Ebben az értelemben a következő beavatkozásig nem is volt szüksége munkára (fenntartó munkáját leszámítva, de ezt szombaton is végzi.) Mikor történt az, hogy Isten újra munkálkodott a teremtés után?
Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.1Móz 3:21
A bűnesettel lett vége a hetedik napi nyugalomnak. Isten új munkája a megváltás lett, ami Krisztusban teljesedett ki, Őt öltöztük magunkra:
Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.2Kor 5:21Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.Gal 3:27
Sőt, maga Jézus is beszélt erről a munkáról, amit az Atyával végez azóta:
Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ad majd nektek, mert az Atya pecsételte el, az Isten. Mondták azért neki: Mit csináljuk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Felelt Jézus és mondta nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő elküldött.Jn 6:26-28, Károli ford.
Az Isten dolga (munkája), hogy az embert megváltsa, az ember feladata pedig az, hogy ezt hittel elfogadja. Ez a munka az, amely a bűneset következtében megtörte Isten nyugalmát, ami a hetedik nap nyugalma volt.
A hetedik nap alapvetően különbözött az előző hat naptól. Az itt szereplő nap („jom” Strong, H3117) értelme – összevetve más igehelyekkel – nem csak 24 órás napot jelent. (1927 igeversben összesen 2295 helyen szerepel a „jom” szó.) [Erős bizonyíték pl. akár az 1Móz 1:5 és az 1Móz 1:16 is, amelyekben az az időszak, amelyet világosságként ismerünk, (nappalnak van fordítva) mögött is a „jom” szó áll.] A szombat nem egy 24 órás nap ebben a szövegben, hanem egy korszak, amelynek a végét az ember bűnesete jelenti.
A Zsidókhoz írt harmadik és negyedik fejezete nyilvánvalóvá teszi, hogy a jövőben bekövetkező mennyei bemenetel ígérete a szombat. Nem egy nap tehát, hanem egy korszak. A szerző hívő, zsidókeresztényeknek ezt írja:
Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére”. Munkái készen voltak a világ teremtése óta, és valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott az Isten a hetedik napon minden alkotó munkája után.” Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, egy napot ismét „mának” jelöl ki. Ekkor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogyan előbb mondtuk: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.Zsid 4:1-11
Amit az első század zsidókeresztényeinek életében láthatunk:
A szombat ígérete még ezután vár a hívő népre, ami akkor teljesül, ha hittel párosítva a hirdetett evangéliumot bemennek az Isten által készített nyugalomba. Ez nem egy nap, hanem egy új korszak, ami a helyreállítást követően az emberiségre vár.
A hetedik napnál hiányzik a „szombat” főnév. E helyett egy ehhez nagyon hasonló ige van: a megpihen (1Móz 2:2, 3). A sabbath főnévhez hasonló sabbath ige szerepel itt (Strong száma H7673), amelynek a jelentése: megszüntet, ünnepel, előidéz (valamit rosszul tenni), megtart (szombatot), szenvedés hiányát okozza, elhagy, félretesz, megnyugszik, kiküszöböl, megszabadít, lecsendesít, megnyugtat, kivon, levon, magával visz. Mózes a következő igeversekben használta ezt az igét:
A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.1Móz 2:2Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.1Móz 2:3Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.1Móz 8:22Már így is sok a mihaszna nép az országban - mondta a fáraó - és ti még abba akarjátok hagyatni ezekkel a munkát?!2Móz 5:5Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házatokból! Ki kell irtani Izráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig.2Móz 12:15Ezért pihent a nép a hetedik napon.2Móz 16:30Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon nyugodjál, hogy pihenjen az ökröd és szamarad, és lélegzethez jusson szolgálód fia és a jövevény.2Móz 23:12Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.2Móz 31:17Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj, még szántáskor és aratáskor is pihenj!2Móz 34:21Minden ételáldozatodat sózd meg. Ne maradjon el ételáldozatodról Istened szövetségének a sója. Minden áldozatodat sóval mutasd be.3Móz 2:13A teljes nyugalom napja legyen ez nektek, tartóztassátok meg magatokat. A hónap kilencedikének estéjén, estétől estéig pihenjetek nyugalmatok napján.3Móz 23:32Szólj Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet én adok nektek, legyen nyugalma a földnek is az ÚR nyugalomnapjához hasonlóan.3Móz 25:2Békességet adok az országban; ha lefeküsztök, senki sem riaszt föl benneteket. Kipusztítom a vadállatokat az országból, és fegyverrel sem hatolnak be országotokba.3Móz 26:6Akkor majd élvezni fogja nyugalmát a föld a pusztulás egész idején, ti pedig ellenségeitek földjén lesztek. Akkor majd megnyugszik a föld, és élvezni fogja nyugalmát.3Móz 26:34A pusztulás egész ideje alatt nyugodni fog, mivel nem nyugodhatott a nyugalomra rendelt időben, amikor még rajta laktatok.3Móz 26:35Szétzúzom őket - gondoltam -, kitörlöm emléküket a halandók közül,5Móz 32:26
A szó tehát ige, nem főnév, tehát teljesen hibás az az érvelés, hogy a szombat már a teremtésben is szerepel. A teremtésben azt látjuk, hogy Isten megpihent a munkájától.
A szombatnapi nyugalom megtartásának parancsát Mózes által adott parancsokban és a mózesi törvényben láthatjuk, nem a teremtésben. Erről bővebben lásd 2Móz 16:16-30, 2Móz 20:8-11, 2Móz 31:12-18, 5Móz 12-15, 5Móz 9:8-11. Ha hagyjuk, hogy a Szentírás önmagát értelmezze, nagyon komoly bizonyítékot kapunk erre az állításra:
Majd alászálltál a Sínai-hegyre, és beszéltél velük az égből. Adtál nekik helyes törvényeket, igaz tanításokat, jó rendelkezéseket és parancsolatokat. Megismertetted velük szent nyugalomnapodat, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik szolgád, Mózes által.Neh 9:13-14
Aki tehát azt állítja, hogy a szombati nyugalomnap nem Mózes által adatott, az a Szentírás ellenében állítja azt. Teljes mértékben a Bibliától elrugaszkodott emberi elképzelés azt állítani, hogy a szombati nyugalomnap az egész emberiség számára adatott, a teremtés emlékünnepeként.
Az anakronizmus kortévesztést jelent, azaz azt az irodalmi jelenséget, hogy egy adott kort nem a neki megfelelő vonásokkal ír le valaki. Amikor Mózes első könyvét, és benne a teremtés történetét leírta, akkor az ő korának fogalmait és elnevezéseit írta bele ebbe a beszámolóba.
Egy egyik ilyen példa az Édenkert helyének leírásával (1Móz 2:10-14) kapcsolatos anakronizmusok. E leírás szerint az Édenkert magában foglalta „Kús egész földjét” (13. v.), ami Mózes korának elnevezése volt. Ugyanígy a Tigris és Eufrátesz folyók említése is (14. vers) szintén anakronizmus, amikor egy özönvíz utáni állapot szerinti folyót ad meg határnak.
A másik ilyen anakronizmus Éva nevének magyarázata:
Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek.1Móz 3:20
Mózes itt a bekövetkezett dologgal (ti. elszaporodott az emberiség) magyaráz (ezt vezeti be a „mert” szó). Ez is anakronizmus, ui. Mózes már az ő korából visszatekintve néz rá Éva elnevezésének cselekményére.
A hetedik nap megszentelése és megáldása ugyanilyen anakronizmus lehet. Ha ez igaz, akkor ez a könyv valószínűleg a Sinai-hegyi szövetségkötés után keletkezett, azaz a negyedik parancsolat fényében, időben visszanézve látja meg benne Mózes azt, amit leírt. Ráadásul maga a negyedik parancsolat szövege is érdekes, ui. pont a negyedik parancsolat indoklásában eltér Mózes második és ötödik könyve. (Vö. 2Móz 20:8-11-et 5Móz 5:12-15-tel, ahol már nem a teremtéssel köti össze Mózes a negyedik parancsolatot.)
A teremtés és a szombat viszonyáról a következőket láthattuk:
Ezek alapján kijelenthető, hogy a h.n. adventisták állításával ellentétben semmiféle valós bizonyíték nem létezik a teremtéstörténetben a szombati nyugalomnak egész emberiségre kiterjeszthetőségéről. Ez nem következik a szövegből. A tanulmány elején feltett kérdésre a válasz az, hogy nem találunk semmiféle igei bizonyítékot arra nézve, hogy Ádám az Édenkertben szombatot tartott volna. Ez pusztán feltételezés, amit ugyanúgy feltételezhetünk mint azt is, hogy tizedet adott Istennek, vagy kedvenc szórakozása a golf volt. Bizonyíték hiányában tehát elvethetjük Ellen G. White erre vonatkozó kijelentését.