Kedves Csaba!
Köszönöm megtisztelő leveledet, és azt hogy szántál időt arra, hogy "elmélkedj velem" a szombatról.
Már az elején szeretném leszögezni, ahogy azt a weboldalamon is írtam, nem a szombattartással van a problémám, hanem azzal a megközelítéssel, ami a h. n. adventizmus sajátja. Mert egy dolog szombatot tartani - és egy másik a vasárnap ünneplést (ha létezik ilyen), mint a Fenevad bélyegét bemutatni.
Leveled alapján nem teljesen világos, hogy az idézett rész saját gondolat (mivel általában mások szavait szoktuk idézni), de mivel nem adtál meg forrást, így az ott szereplő gondolatokat ekként fogom kezelni.
Felmerülő kérdések:
Újra és újra visszatérő félreértés ebben a kérdéskörben az, hogy azt állítom, hogy a Tízparancsolat tételes tiltó rendelkezései ellen vagyok. Ilyet sohasem állítottam. Amit állítok az az, hogy a Tízparancsolat rendelkezései kevesek ahhoz, ami alapján Isten minket számon kér.
A Tízparancsolat egyes parancsolatainak bővebb kifejtését megtalálod a Hegyibeszédben, pl. konkrétan a "Ne ölj!" parancsolattól egészen odáig eljut Jézus, hogy "Szeressétek ellenségeiteket!".
Ha felfogjuk, hogy az egyetemes erkölcsi törvény nem a Tízparancsolat, hanem a szeretet, akkor bizony nyilvánvalóvá válik, hogy miért is kérhető számon Káin testvérgyilkossága. Úgy gondolom, keresztényként nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a 2Móz 20-ban szereplő tételes lista betartása a mennybe jutás szükséges és elégséges feltételrendszerét alkotják. Ez az amit folyamatosan vitatok. Nem arról van szó, hogy a szombat megtartása ne lehetne áldás forrásává az egyéni keresztény életvitelben, hanem arról, hogy pusztán a szombat megtartása az újszövetségi korban (is!) kevés. Isten minden napodat akarja! (Azaz inkább legyél Minden Napot Ünneplő Adventista.)
A nagybetűs megjegyzésed az 1Jn 3:4 egy lehetséges értelmezése, bár a szöveg pontosan ez:
Aki bűnt cselekszik, törvényszegést követ el, mert a bűn törvényszegés.1Jn 3:4
Amikor bűnről beszélünk, nem keresztény embereknél is rendszeresen előjön az a félreértés, hogy bizonyos cselekedetekhez kötik a bűnt. De ha ez így van, megfeledkezünk arról, hogy az emberiség egésze bűnös (erre utalsz is a Rm 3:20 alapján), azaz nem azért vagyok bűnös, mert ezt vagy azt teszem, hanem azért cselekszem ezt vagy azt, mert bűnös vagyok. Ősszüleink választása nem csak a gyümölcs megevésében volt jelen, hanem mai napig jelen van a bűnre hajló emberi természetünkben.
A Rm 2:11-16 éppen arról ír, hogy mi a helyzet a kinyilatkoztatást nem ismerőkkel! Mi lesz azoknak a sorsa, akik nem ismerik a parancsolatokat? Ebből a részből egyértelműen világossá válik, hogy Isten nem a Tízparancsolatot kéri rajtuk számon, hanem azokat a törvényeket, amiket önmaguknak szabtak.
Miért? Mert egyrészt nem lenne igazságos számon kérni valami olyasmit, amit egy másik népnek adott. ("Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából" 2Móz 20:2 - Kiket hozott ki a Egyiptomból?) Másrészt az ember lelkiismerete is bemutatja ezt, hogy szabadítóra van szüksége, hiszen saját mércéjének sem tud megfeleleni.
És akkor térjünk rá a Rm 3:20 pici környezetére.
Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg. Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit "törvénye" által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.Rm 3:19-28.
Felmerülő kérdések:
Felmerülő kérdések:
Felmerülő kérdés:
Lehetséges magyarázat: Isten előbb adta ezt a rendelkezését, mint a Tízparancsolatot. Mikor?
Ott adott a népnek rendelkezéseket és törvényeket, és ott tette próbára őket.2Móz 15:25b
A további szövegrészből az is világos, hogy Isten próbára akarta tenni a népet, hogy figyel-e a parancsolataira.
Ezután jön a fürjes és mannás történet. Itt jön a hivatkozott 2Móz 16:4-5.
De az ÚR azt mondta Mózesnek: Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót. Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek.2Móz 16:4-5.
Felmerülő kérdések:
A hatodik nap dupla mannaszedéséről ír a 2Móz 16:22-26. És ezek után történt meg az, hogy
Mégis voltak olyanok, akik a hetedik napon is kimentek a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak.2Móz 16:27
A számonkérés és a pihenés leírása a következő versekben van.
Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani a parancsolataimat és törvényeimet? Láthatjátok, hogy az ÚR adta nektek a szombat napját. Ezért ad ő a hatodik napon két napra való élelmet. Maradjon mindenki otthon a hetedik napon, senki se mozduljon ki a helyéről! Ezért pihent a nép a hetedik napon.2Móz 16:28-30.
Felmerülő kérdések:
Megjegyzés: Állításoddal ellentétben, Isten nem 40 évig etette mannával Izraelt, és csak utána jelentette ki a Tíz Igét, hanem a kivonulást követő harmadik hónapban. (Vö. 2Móz 19:1, 11.)
Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!2Móz 20:
Felmerülő kérdések:
Ez 22:23, 26-hoz felmerülő kérdés:
Emberfia, mondd meg ennek az országnak...Ez 22:24a
Kihoztam őket Egyiptomból, és elvittem őket a pusztába. Rendelkezéseimet adtam nekik, és megismertettem velül törvényeimet, amelyek által él az ember, ha megtartja azokat. A nyugalom napjait is nekik adtam, annak jeléül, hogy van közünk egymáshoz, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem őket.Ez 20:10-12.
Felmerülő kérdések:
Írod, hogy az Ézs 56 nem a zsidókról szól. Olvass egy kicsit tovább:
Égőáldozataik és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon. Mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára.Ézs 56:7b
Felmerülő kérdések:
Ézs 58. fejezet (az egészet el kéne olvasni!)
Felmerülő kérdés:
Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombatnap a zsinagógába, és felállt felolvasni.Lk 4:16
Felmerülő kérdések:
A teljesebb szövegkörnyezet: Mk 2:23-28. Párhuzamosai: Mt 12:1-8 és Lk 6:1-5
Felmerülő kérdések:
Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök!Mt 24:20
Felmerülő kérdések:
Felmerülő kérdések:
A kérdés teljesebb tárgyalását lásd itt: A Mt 5:17-19 értelmezése.
Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem egy régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a régi parancsolat az ige, amelyet hallottatok. Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetekk, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igaz világosság. Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató; aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.1Jn 2:7-11
Feladat:
Felmerülő kérdések:
Segítő igevers Jn 15:9-17.
"Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen." "Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. "Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást."Jn 15:9-17.
Amit bevezetéstani szempontból tudni kell: János levelei az Újszövetség legutolsó könyvei közé tartoznak, már ami a keletkezés idejét illeti. Ebből a szempontból hivatkozik vissza a kb. 60 évvel azelőtti "régi parancsolat"-ra.
Másrészt sokszor megkérdezik az adventisták, hogy mikor változtatta meg Isten a Tízparancsolatot? Hát a válasz az, hogy itt, a felső házban a tanítványai körében. Amíg az Izraellel kötött szövetség alapdokumentuma és fő parancsolatai a kőtáblák voltak, addig a szeretet egyetemes parancsa lett a kereszténység alapparancsa. Jézus itt az új szövetséghez új alaptörvényt hirdet ki: "Az az én parancsolatom..." Ez pedig nem a szombatról szólt.
Egy kicsit tágabb szövegkörnyezet:
Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" - helyesen cselekesztek. De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket. Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett. Mert aki ezt mondta: "Ne paráználkodj!" - ezt is mondta: "Ne ölj!" Ha pedig nem paráználkodsz, de ölsz, megszegted a törvényt. Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg. Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.Jak 2:8-13.
Felmerülő kérdések:
Ugyanebben a levélben található az az igevers, ami bemutatja egyértelműen, hogy a Tízparancsolat kevés.
Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.Jak 4:17
Isten nem csak a Tízparancsolatot kéri számon rajtunk, hanem jóval többet.
Az első Jel 1:10
Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna.Jel 1:10
Felmerülő kérdések:
Vigyázz!!!Helytelen értelmezés az, hogy 2. századi ókeresztény dokumentumoknál úgy érvelsz, hogy az ott szereplő "küriaké" bár vasárnapot jelent, mégis miért nem lehet elfogadnunk. A feladat az volna, hogy mutass be olyan második századi referenciát, ami alapján igazolod, hogy a küriaké egyértelműen a szombatra utal!
Jelenések értelmezésével kapcsolatban
Feladat:
Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok - így szól az ÚR -, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is. Azután újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember, és leborul előttem - mondja az ÚR. Amikor eltávoznak, meglátják azoknak a holttestét, akik hűtlenül elhagytak engem. Nem pusztulnak el ott a férgek, a tűz sem alszik ki, és minden ember undorodni fog tőlük.Ézs 66:22-24.
Felmerülő kérdések:
Felmerülő kérdések:
Felmerülő kérdések:
A hivatkozott versek: Zsid 13:8, Jak 1:17
Felmerülő kérdések:
Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által, mert a nép ez alatt kapta a törvényt, mi szükség meg azt mondani, hogy a Melkisédek rendje szerint más pap támad, aki nem Áron rendje szerint való. Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is.Zsid 7:11-12.Ugyanis egy korábbi parancsolat eltöröltetik, mivel erőtlen és használhatatlan, mert a trövény semmit sem tett tökéletessé.Zsid 7:17-18a.Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.Zsid 7:28Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. Mert ha az első hibátlan volna, nem lett volna helye egy másodiknak.Zsid 8:6-7.Amikor az újról szól, elavulttá teszi az első, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.Zsid 8:13Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szenthelye. Mert sátort építettek... A szövetségládában volt az aranyedény... meg a szövetség táblái.Zsid 9:1, 2a, 4.Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat.Zsid 10:1
Ehhez kapcsolódóan a 4Móz 16-ban megkövezett emberhez kötött példatörténetednek semmi értelme nincsen, hiszen két teljesen más rendszer az első és az új szövetség. Isten számonkérése egyébként éppen akkor lenne igazságtalan, ha mindenkitől egy adott mércét kérne számon, hiszen mindenki mást és mást értett meg élete során. Úgy gondolom, Isten van olyan kegyelmes, hogy Jézusra nézve átsegítsen minket ezen az akadályon, mert a magunk erejében bízva (akár úgy tesszük, hogy csak ebben bízunk, akár úgy, hogy ebben is!) nem járhatunk sikerrel.
Először is, ez így igaz - még akkor is, ha ezt első körben Mózes összetörte. Azt azonban a szöveg gondos vizsgálata során beláthatod, hogy ez része volt az első szövetségnek, amit a Jer 31-ben szereplő ígéret alapján Isten megváltoztatott.
Már utaltam az új törvényadás helyére: Jn 15:9-17. Ez az új parancsolat az új szövetség alapja, nem a Tízparancsolat. Ha végiggondolod, hogy az új földön az emberiség saját testének bűnre hajló természete nélkül él: vajon van-e értelme olyan parancsolatokat adni, hogy "Ne ölj!", pláne "Ne törj házasságot" - kiemelve, hogy a feltámadás után a nemiségnek a szerepe egészen más lesz Jézus kijelentése nyomán. (Mt 22:30)
A szeretet alapelvét kell a kőtáblán elmondottak szerint megfogalmaznia Istennek egy bűnös világon, ami egészen más, mint maga az alapelv. Arról van szó, hogy a Szentlélek bennünk lakozása, és segítő munkája nélkül sehol sem lennénk! Mert egészen más szembesíteni valakit egy szabályrendszerrel - és megint egészen más megadni minden erőforrást az üdvösséghez. (Vö. 2Pt 1:3-11)
Egyébként ha megnézed, Pál amikor összehasonlítja ezt a két dolgot (tehát a Kőtáblákat a Lélek szolgálatával), akkor a Tízparancsolatra az mondja: "a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata".
Maga az igerész:
Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. Ha ugyanis a múlandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk; és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség végét. De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.2Kor 3:5-18.
Feladat:
Ha ezt összefoglalod egy táblázatban, bizony elég megdöbbentő képet alkothatsz arról, hogy mennyire eseti volt a Tízparancsolat ahhoz képest, amit az új szövetségben Isten ad és elvár tőlünk.
Félre ne érts: nem az "elég csak a szánkkal megvallani, de semmit nem kell tenni" üres evangéliumot szeretném képviselni. Nem is azt teszem. Azt viszont egyértelműen tagadom, hogy a hit + cselekedetek = üdvösség képlet használható egyenlet a keresztény életgyakorlatban.
Miért is?
Két zsákutcát rejt magában, amibe minden h.n. adventista beleeshet. Ugyanis, ha akármilyen kicsinyke mértékben üdvösségünk megszerzése részben rajtunk áll, rögtön felmerül a kérdés: Eleget tettem? Ha erre a kérdésre nemmel válaszolok, nyomorúságos lesz az életem, és az üdvbizonyosság hiánya gyakorlatilag megfojt. A másik lehetőség, hogy igennel válaszolok. Ebben az esetben viszont önigazulttá és kevéllyé válok, hiszen tettem valamit az üdvösségemért.
Úgy látom, hogy a h.n. adventista teológiában és hitgyakorlatban a szombat tartása valami ilyesféle szerepet tölt be. A másik keresztényhez képest jobb, hiszen megtartja a 4. parancsolatot. Nem Krisztushoz akar hasonulni, hanem hozzám képest akar jobb keresztény lenni. (És ki tudná jobban, mint én, hogy nálam milyen könnyű jobbnak lenni!) Ez az az hozzáállás, amit méltán kifogásolok a h. n. adventistáknál. Mert valljuk be őszintén: a Krisztushoz való hasonlóságnak nincs mértékegysége. A szombat megtartása, mint külsőleg is látható jel csak arra jó, hogy a másik emberhez képest legyen "krisztusibb". A belső hasonlóság az ember szeme elől rejtve marad.
Mert mi lenne a helyes? Az, ha a képlet egy kicsit másként állna össze. Nevezeten, ha a hit = üdvösség + cselekedetek lenne. Ha viszontszeretetből, és nem valamiféle "üdvösségszerző" tevékenységből fakadna a szombattartás. Ha valóban azért tartanék szombatot, mert ezt az Istennel való kapcsolatomban pozitívumként megéltem. Nem mások előtt, hanem kettőnk között.
Ennek hiányában, félek, hogy a "szombat igazsága" tulajdonképpen csak "önigazságunk".
Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.Jn 1:17
Szeretettel,
Brátán János